Egyedül

Egyedül sétálok a sáros utcákon

Esős,őszi,szomorkás délutánon.

Magam vagyok a néma csendben

Senki nincs ki rajtam segítsen.

A vad szél felborzólja fejemet

S hideg rázza átázott testemet.

Üres tekintetem a semmibe mered

Nem akarom tovább ezt az életet!

Kopár fa alatt megállok pihenni

Bánatomban pár könnyet ejteni.

Az elsárgult leveleket tépi a szél

Magányos a fa is,de ő nem fél.

Vastag kötél lóg az egyik fa ágon

Talán rajta elmúlik a bánatom?!

A kötélen lógva bucsúzok e világtól

Örökre szabadúlva a szomorúságtól.

Tweet

FEDÉL NÉLKŰL !

A modern társadalom rémálma a hajléktalanság... Hajléktalan mindenütt van...az utcákon szinte mindenhol hajléktalanok hevernek. Az emberek nagy része elítéli,megveti,kineveti őket...elmegyünk mellettük,és az ítéletünk önmagunkban annyi,hogy biztos a saját hibájából került az utcára. Lehet,természetesen ilyen is van,de nem mindig ez az oka. Nyakig benne vagyunk ebbe a gazdasági válság dologba,s emiatt emberek ezrei veszítik el a munkájukat. Ha nincs munka nem lesz pénz se és ha nincs pénz,nincs miből fizetni a számlákat se,ezért házat,autót elárvereznek... Ilyen helyzetben az ember nem tud hova menni...az utcára kerűl,s az út pora lesz társa magányos,szomorú sorsában. Lehet elveszti gyerekeit,családját...de főleg emberi méltóságát,mert vadállatként kell megvédje kevés értékét,ruháit,de főleg őnmagát hisz az utca veszélyes! Talán egy sikeres ember volt,talán becsületes és vicces,mindig a társaság középpontja,de ahogy az utcára kerül,bármerre mehet,nem lát már kiutat... Nem fogadják el sehol,nem engedik,hogy dolgozzon s bármit tesz az mind rossz. Télen fázik,nyáron melege van...este a padon vagy a hideg földön,az ég alatt alszik. Ha esik az eső elázik...ha hull a hó megfagyhat...ha tűz a nap napszúrást kaphat...és igen,sokan elmennek mellettük,és senkit nem érdekli sorsuk. Nem gondolnak arra,hogy ők is dolgoztak valamikor,volt lakásuk,volt hol aludniuk... Nem lehet tudni,hogy mit hoz a jövő... Talán te is az utcára kerülhetsz, mert a sors kiszámithatatlan...erre is számítani kell... sajnos. De mit érne a világ nehézségek nélkül? Vannak nehézségek,amikkel a világ sem ér már semmit,tehát az életünk sem... Ezért ha látsz egy hajléktalant,akkor gondolj ebbe bele:Ő is csak egy ember ki érez,figyel,s mindig remél csak nincs hova mennie,s nem figyel rá senki. Neked van hová éjjel lehajtsad fejedet??? Pár percig képzeld magad a helyébe...s ha majd nyáron az árnyékban,hűsítő jeges-limonádét iszol,akkor talán valaki épp akkor a napszúrás okozta láztól végleg elhagyta az élők sorát...vagy a téli fagyban,amikor éppen a radiátor mellett egy karácsonyi filmet néztek a családoddal,betakarózva,forró teát szürcsöltők...ezalatt más talán az ablakod alatt fagyoskodik,vagy épp meghal,mert megfagyott. Belátom eddig én is ítélkezően tekintettem a hajléktalan emberre...nem tudtam milyen nehéz sorsuk van. De ma már tudom mit jelent fedél nélkül,az utcán,aluljárokban,kemény padon aludni...s bánom hogy meggondolatlanul ítélkeztem embertársaim felett...mert most én is kőzéjük tartozom! Inkább ne itélkezzünk mások felett...s fogadjuk el a sorsunkat...s mindig reménykedve tekintsünk a jövő fele! Tweet

Részlet a "SORSOM" naplomból...(2.)

Reggel fél 6 van,s nemrég ébredtem,s mivel eléggé hüvös van nem tudok visszaaludni.
Lassacskán kezd elöbújni a nap is...körülöttem csend van,csak a távolban egy mentő rikoltó szirenája hallatszik...de a város még alszik.
A tegnaptól maradott kis kávét kortyolgatom,s közbe eszembe jut,hogy már rég nem írogattam,így hát gondolataimba merülve írni kezdek...
Lassan elmúlt egy hónap,hogy elhagytam hazámat,szülövárosomat,szobámat,szüleimet,családomat s egyetlen jó barátomat...
Messze vagyok tőlletek,az élet elsodort,de a szívem még mindig hiányol titeket...
Lehet egyszer egy nap talán minden másképp lesz...de addig probálok alkalmazkodni az új életemhez...s mindent meg kell tegyek,hogy túléljem ezt a helyzetet.
Elsősorban le kell küzdjem naivitásom,félelmeimet,a gyávaságomat...,hogy emelt fővel szembeszálljak az élet nehézségeivel.
Nem tudom mit rejteget még számomra a jövő...,de azt tudom,hogy változtatnom kellett az eddigi életemen...,így hát most itt vagyok egyedül a nagyvilágban...távol a múlt emlékeitől.
Nem kérem hogy megértsetek...csak azt,hogy ne ítélkezzetek.
Sok mindent még nem értek...és sokat még nem tudok...rengeteg kérdésem van mire még nem kaptam meg a vállaszt...de reménykedem!
Az ember sokat téved,hisz ez emberi dolog...s míg élünk a saját hibáinkból tanulunk,mindig valami újat...
Könnyű másokat hibáztatni,saját hibáink miatt...de előbb önmagunkat kéne elemezni,s feltenni a kérdést:Vajon nem én tévedtem?
Talán sokan nem értik mire utalok...de szüleim talán megértenék...
...Sajnálom,hogy így sikerült ez a dolog...
Nem akartam senkit se megbántani...s nem kell értem aggódni...talán így jobb lesz majd...
Úgyis elfelejttek...s az élet megy tovább nélkülem is...csak külőn útakon járunk ezután! Tweet

Részlet a "SORSOM" naplomból

Szombat reggel van...a madarak vidám csicsergése,meg a város távoli zaja ébreszt fel álmombol... Megébredek,s elgondolkodva üldögélek...nem tudom mit hoz a holnap...s nem tudom még mi lesz ma... A gondolatok csak úgy rohangálnak,még álmos fejemben... Arra gondolok,hogy még mindig nem jo...csak egyre roszabb az életem. Néha van egy kis örömöm...de aztán újra rám talál a szomorúság... Most sem tudom mi van velem...csak érzem hogy erőre van szükségem... Erőre,s bátorságra...hogy tudjak élni egy új életet. Gondolataim elkalandoztak...vissza a múltba. Elindultam egy új,jobb élet felé,tele reményekkel,álmokkal... Éreztem hogy kell ez a változás az életembe,igy hát szinte semmi nélkül elindultam... A saját dőntésem volt...megtörtént minek tőrténnie kellett...mert eddig boldogtalan voltam... ...........(Folytatom)

Tweet

Ejjel...

Hulló könnyem simogatja arcomat 
Szúnyog csipi felsértett lábamat, 
Az édes álom elkerüli szememet, 
A kemény táska nyomja fejemet.

Kopott,kemény fa padon feküdve 
Éhesen,fáradtan s kissé megtörve 
Hallgatom a tücsök hangos nótáját 
Talán nekem zengi szíve bánatát.
  
Álmos hold pislákol a pad felett, 
Sündisznó mászik a bokor mellett 
Összekulcsolt kézzel némán imádkozom 
S az elmúlt pár napon gondolkodom.
  
Boldogtalan voltam,s láttam egy álmot 
Elindultam megkeresni a boldogságot. 
De útközben a rossz sorsba botlottam,
S öröm helyett csak bánatot kaptam. 

Késő van és lassan múlik az idő,
Vajon mit hoz számomra a jövő? 
Hűvös szel lassan alomba ringat, 
Így elfelejtve hajléktalan sorsomat. Tweet

Hideg hajnal

Látod,újra itt van a hideg hajnal. Mondd,mit kezdjek most az álmaimmal? A város fölé új nap költözött... S minden szív gyászba öltözött! Nem vagyok más,csak egy halando ember, Egy szomoru idegen,aki szólni sem mer. Mert ha baj van mindenki engem átkoz, Most mennem kell,hogy lelkem elkárhoz! Minden élet új reménnyel indul, De önmagába újra visszafordul, Mert minden új nap bánatot terem, Add át bűneid,én magammal viszem! Öld meg a testem,hadd legyek végre szabad, S ha meghaltam,ne legyen rám rossz szavad! Mert lehet,hogy egyszer még visszajövök... Találkozunk gondolatban,az értelmek fölött!

Tweet

Best friends !

We used to talk... We used to laugh... We were best friends, Now is it the ends? You taught me so much To see,not only watch Told me exactly what to say I wish it were,still the same Maybe not today,but someday... In Heaven,that marvelous day. Tweet

Szomoru gondolatok...

Az idő az ellenségem,ahogy múlik,úgy változok, Semmi nem jó már,s minden percet elátkozok, Lelkem üres,mint a madár száll,a szabad égen, De a testem rabja e földnek,úgy mint régen. Valami megváltozott és semmi sem a régi már, Az életben rám most már,csak a szenvedés vár. Sötét lett a nappal,s túl sötét az este is, A valóság túl szomorú,az álomvilág meg hamis. Nincs akiben megbízzak,nincs akit szeressek, Elfogyott az erőm,hogy csak álmokat kergessek. Nincs senki velem,s nem tudom mi a szerelem, De én minden nap csak a helyes utat keresem. Jól tudom,hogy egyedül az életbe,semmit nem érek Belevesztem e magányos világba,magamtól is félek Az ajtót magamra zárom,mert beszürkülnek a színek Éjszakánként,mint gyertyaláng,az érzések kiégnek. Elfutnék az emlékeim elől,de nincsen hova, Hisz a multat nem tudom elfelejteni soha. Talán meg tudnék élni a jóban és a rendben, De nem tudom,hogy ébresszek zajt a csendben. Nem várok már csodákra,nem várok a fényre. Csak egy őszinte szóra,egy igaz ölelésre. Várok egy esélyre,egy véget nem érő táncra, Egy egész életen át tartó,önfeledt románcra, De az álomnak vége,így nem lehet tovább élni. Fel kell újra állni és tovább kellene lépni. Tudom,hogy esélytelen vagyok,s felemészt a holnap, De mig ölelésed nem érzem,örökké keresni foglak! *by Sz@by-X

Tweet

Una carta de amor...para ti !

Esta noche y no puedo dormir... Me encuentro sentado frente a la ventana,y pensar...pensar en ti. Pensado mucho en ti estos ultimos dias y aunque me cueste admitirlo,te extrano,me haces falta! Entre todo el ideas,que esta dentro de mi cabeza, esta tu recuerdo que aparecer con una gran sonrisa. Eso ilusion se desvanece tan pronto como aparece y vuelvo a la realidad...tu no estas aqui a mi lado...es solo una hermosa suena! Por que no tengo el coraje para contar que siento ? Hoy estas tan lejos de mi,y deseo tanto poder tomar tu mano y sentarme junto a ti,sin decir una palabra con los labios y decir todo con el corazon. Realmente me angustia esta distancia...si pudiera,en este instante estaria a tu lado,y te diria que eres muy importante para mi. Sabes por que nunca te lo dije? La respuesta es sencilla,por miedo a un rechazo...tu me ves solo como un amigo pero tu para mi,eres mucho mas que un amigo,mas que un hermano,eres mi vida y mi corazon. Sufro mucho y me duele en el alma,no estar cerca de ti... Por eso escribo esta carta ahora...necesito desahogarme,necesito llorar porque siento la tristeza que abre un hoyo cada vez mas profundo en mi alma... Tu no savez quanto te necesito... Mi corazon te necesita para seguir viviendo...y aunque tu no sientas por mi lo que yo siento por ti,seria muy feliz con poder ver todos los dias mi reflejo en tus ojos,con escuchar el sonido de tu voz pronunciando mi nombre,con respirar el misma aire que tu respiras... Solo con eso me conformaria y te aseguro que viviria alegre,aun sabiendo que nunca me amarias como yo a ti. Si lees esta carta podras darte cuenta,de que cada palabra en ella escrita,es un suspiro de amor por ti...

Tweet

Timpul

Vad pe ceas minutele trecand... Si te astept in noapte plangand. Intirzii sa-mi apari in viata, Incet moare in mine orice speranta Visele dispar cu fiecare secund... Nu stiu unde pot sa ma ascund, Sa nu mai simt tristetea,durerea Ce imi chinuie la orice pas inima Se scurg orele,fug spre viitor In intuneric stau,tremur de dor... Pe obraz se prelinge o lacrima Ca nu pot sa iubesc cu patima. Nu pot face nimic,timpul trece Sufletul meu e pustiu si rece... Nu mai pot da timpul inapoi... Doar o dorinta am,ca sa mor! Timpul meu se scurge incet... Eu nici nu mai stiu ce sa cred, Dar simt cum in sine ma pierd!

*by Sz@by-X Tweet

Mosolyogj !

Az él igazan,ki mindig nevet,

Kinek a szive csupa szeretet, Kinek lelke az élettől vidám, S himnuszt zeng az éj hajnalán, Minden könnyéből virág fakad, Az élet harcterén győztes marad. Mindenki tudja,mennyit ér az álma, De egyet lépj boldogságod irányába! S meglátod,ha bátran mosolyogsz, Az élet útján vidaman átrobogsz. *by Sz@by-X

Tweet

Elgondolkodva...

Naivan szulettunk mind erre a vilagra, Az elet megtanit,ne bizz barkibe hiaba Nincs semmifele utmutato,hogyan elj, De a tapasztalatod segit,hogy tuleld. A csalodasok megerositik lelkunket, Tanulj belole,hogy konnyen elviseld Szived legyen tele mindig szeretettel, S megerzed a helyes utat,mit elned kell Ha tiszta szivvel eled az eletedet S a felszin alatt latod a lenyeget Akkor eljon az a pillanat,meglatod Mikor igaz szerelmedet megtalalod. Mikor hirtelen egy ajto elotted bezarul Azt tanacsolom:ezert te ne legy szomoru Inkabb keress,s lass egy masik ajtot, Mit a sors most szamodra kinyitott. *by Sz@by-X Tweet

A Hazudozo meseje...

Ma különleges napban volt részem...ma kiderült az igazság.
A Hazudozó megtudta h.minden fáradozása hiába volt!
Na de elkezdem mindjárt az elején... Egyszer volt,hol nem volt valahol a nem is ojan messzi tavolban egy Hazudozo. Ez a Hazudozo abba lelte oromet,hogy lepten nyomon hazudjon,hogy a figyelem kozeppontjaba keruljon...ez a senki igy erezte magat valakinek. Egyszer egy napon a sors ugy hozta,hogy megismerhettem a Hazudozot. Hat bevallom eleinte ojan szepen beszelt,mert ojan jol hazudott...lassan kezdtem hinni neki. De alig kis ido mulva kimutatta a foga feherjet(ami nem is volt ojan feher)...es rajottem: ez egy semmirevalo hazug,aki ugy kelti magara a figyelmet,hogy hazudik,de vegul is bodogtalan me anyit hazudik,hogy a vegen belebonyolodik sajat hazugsagaiba. O azt hitte ojan hulye vagyok,hogy csak ugy az orromtol vezethet a sztupid hazugsagaival,de hat nagyon tevedett...en nem hittem neki egy szavat sem. Teltek a napok,s doltek a hazugsagok...az ido mullot de o meg mindig nem akart igazat mondani,csak folytatta hamis szinjatekat: a veletlen balszerencse minden lepesen utolerte, hirtelen memoria vesztese allt elo,a hivatalok elotte bezartak,a csaladtagok meghalltak,s o sulyos beteg lett,akinek mar keves van hatra s haldoklik! Kivancsi voltam vajon medig kepes elmenni...izgatottan vartam...vajon most mi fog tortenni! S a bolond Hazudozo elvezte hazugsagainak minden percet,s oromet lelte abba,hogy a figyelem most ra iranyul...ezert szerintem kepes lett volna sajat halalat is eljatszani,mocskos szajabol kiaramlo hazugsagokkal. De ennyit tartott a szinjatek...lehullt a lepel s en felfedtem az igazsagot elotte...vagyis hiaba minden hazugsag,nem er mar semmit,mert egy szavat sem hiszem! Most mar legordulhet a fuggony...mert vege az eloadasnak;a Hazudozo ott marad egyedul az elet szinpadan...s majd monologba kezd az uj hazugsagaival,amig nem jon egy masik naiv ember akinek fejet megtomheti semmirevalo,alattomos,elore kitervelt,ocsmany hazugsagaival. Majd mikor elfaradtal a sajat hazugsagaidban,szallj kicsit magadba s gondolkozz...aztan nezz tukorbe s ha latod arcodat pirulni,akko hagyd...mert szegyelheted is magad,mijen semmirevalo ember vagy...aki csak a hazugsagnak el! Most elgondolkodom azon,hogy....VEGE!?!...vagy lesz folytatas?! Tweet

Back from Vacation !

Tweet

Remember The MOONWALKER !!!

Rest in peace M.J. ! U will always live in our hearts...

Tweet

Almodnek neked...

Almodnek neked egy olyan szep tajat, Mejbe,csak szivemen at van a bejarat Ott a felhok mindig rad mosolyognak S a fan a madarak csak neked dalolnak.

Almodnek neked hozza egy kek folyot Melynek a forrasa csak erted csobog. Ott a parton rozsak nyilnak ki neked S a lagy tavaszi szello tancolna veled. Almodnek neked hozza egy olyan eget Ahol a csillagok csak neked fenylenek, Ott a hold mindig megvilagitja utadat, A nap megsimogatja mosolygo arcodat. Almodnek neked egy ilyen alomvilagot Hol sohasem hervadnak el a viragok, Ott a nap is mindig fenyesen ragyog, S en meg orokre meletted vagyok.

Tweet

In memoriam MICHAEL JACKSON !

Regele muzicii pop a murit la 50 de ani intr-un infarct,in data de 25 iunie intr-un spital din Los Angeles,in timpul repetitiilor pt. concertul de revenire pe piata muzicala,un turneu (This is it !)ce trebuia sa inceapa din iulie in London.

You will be always in our memories! ~God rest you in peace !!!~

Tweet

Angyalok

Angyalok figyelik minden leptunket, Hogy a jo fele iranyitsak az eletunket. Ok minden nap ugyelnek rank,az egbol, Hogy ne legyen reszunk a szenvedesbol. Angyalok orizik ejjel az almomat, Kenyelmesse gyurjak a parnamat. Ok uzik el minden banatom, S megtisztitjak a gondolatom. Angyalok vigyazzanak te read, Ne erjen el tobbe szomorusag. Ok tarjak ki tiszta szivedet, Abba orokre bekoltozhessek. Angyalok vannak velunk mig elunk, Gondoskodnak rola,hogy szeressunk. Ok mindig segitnek,mint a hu baratok, S probaljak megerteni e gonosz vilagot.*by Sz@by-X

Tweet

Vallomas !

Reggel mikor almosan ebredez a nap Varom,hogy ujra hallhassam hangodat A napok telnek,s eltet az a gondolat Hogy hamarosan karomba tarthatlak.

Egy szal piros rozsaval kezembe allok A nyari hosegben ,es te read varok. Vagyom arra,hogy ujra lassalak S vegre olelo karjaimba zarjalak. Forro ajkad az ajkamhoz tapadjon S korulottunk semmi se maradjon Csak szivunk dobogasanak zaja S oszinte vallomasom halk szava. Kozosen szarnyaljunk egy alomvilagba Hol az emberek nem itelkeznek hiaba, Ott szabadon orokre veled lehetek, S batran kimondhatom:SZERETLEK! *by Sz@by-X

Tweet

Érzés

A holdfényes éjszaka ezer éves álma 
Áldásként szálljon le ma a Világra. 
Fényes csillaga ragyogjon az egén 
Sugara reményt ébresszen szívemben. 

Fénye hitet és vágyat ajándékozzon 
Puszta lelkembe életet ringasson. 
Egy ölelés,a csók,s a szerelem is jöhet, 
Mind fájó szívemben kapnak menedéket. 

Minden érzés lázba borítja testemet 
Az öröm mámora elkábítja fejemet. 
Jöjj,s leheld ajkamra csókod melegét 
Érzed szívem milyen forró tűzben ég?

Tweet