A vers ereje abban rejlik, hogy jól tükrözi a jelen kórképét.
Szomorú, hogy nem lehet jelenleg szebb képet festeni a magyar társadalomról...
A diagnózis megvan, most már csak gyógyulnunk kellene!
Sajnos kiutat nem látok, de vajon talán nincs is?
Mi a magyar most?
Halvány lehetőség,
Álcázott derű két könnycsepp között,
Rettegett jövő,
Zaklatott jelen,
Istent elhagyó
Istenfélelem.
Nem hasznosuló hitelek világa,
Elspórolt bársony, jelzálog, daróc,
Szomorú bohóc.
Mi a magyar most?
Foszló hagyomány,
Elhülyülő, közömbös ifjúság,
Ócska fatányér,
Koszos poharak,
Trágárság mélyén haldokló szavak.
Bezárt üzemek haldokló hona,
Nincs már tán se kenyere, se bora,
Szégyenkaloda.
Mi a magyar most?
Kifosztott akol,
Egy rész zsákmánnyal mulat valahol,
A többi lakol.
Vagy itt gyűjt haragot, sokat,
Vagy külföldön cinkosokat
Toboroz.
Jobbról banda, Balról banda,
Sanda,
Randa, Propaganda;
Jobbról csapnak, balról csapnak,
Ordas szavak viaskodnak.
És a tettek? Elmaradnak.
Mi a magyar most?
Süket párbeszéd,
Néhány bősz kofa
Perpatvara.
Vén istálló,
Rég oda már a ló,
S még mindig akad rabolni való...
Élők halott jövőt várnak,
A holtak munkába állnak,
S munkahelyet nem találnak.
Mi a magyar most?
Penészes kalács,
Kivágott gyümölcsfa, gazos fenyér,
S egyre kevesebb Kenyér.
Aki most itt pesszimista,
Dőre,
Sebaj, úgyis rosszabb lesz
Jövőre;
Kevesebb jut megint egy-egy főre,
Drágább lesz a kutya bőre,
Szőre.
A haza nem régi várak,
Dohosodó jelképtárak
Mélyén fekvő ereklye,
S nem is kiárulni való,
Külföld-váró, rossz nyaraló;
Hanem a hazánk.
Mi nem fogunk már nyugdíjba vonulni,
Munka közben fogunk
Olcsón
Meghalni;
De gyermekeinken,
Jövőn,
Nincs tovább mit
Spórolni.
Hallja meg a széllel bélelt elméjű
Politika:
Ez nem puszta kritika,
A szó kevés,
Akkor jöhet számvetés,
Ha már van megélhetés.
Harminc éve számlafrászban,
Rossz kölcsön terhelte házban
Él már a magyar,
S, aki jót akar,
Vegye észre,
Mi most A magyar.
Pete László Miklós
Tweet
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése