Részlet a "SORSOM" naplomból...(2.)

Reggel fél 6 van,s nemrég ébredtem,s mivel eléggé hüvös van nem tudok visszaaludni.
Lassacskán kezd elöbújni a nap is...körülöttem csend van,csak a távolban egy mentő rikoltó szirenája hallatszik...de a város még alszik.
A tegnaptól maradott kis kávét kortyolgatom,s közbe eszembe jut,hogy már rég nem írogattam,így hát gondolataimba merülve írni kezdek...
Lassan elmúlt egy hónap,hogy elhagytam hazámat,szülövárosomat,szobámat,szüleimet,családomat s egyetlen jó barátomat...
Messze vagyok tőlletek,az élet elsodort,de a szívem még mindig hiányol titeket...
Lehet egyszer egy nap talán minden másképp lesz...de addig probálok alkalmazkodni az új életemhez...s mindent meg kell tegyek,hogy túléljem ezt a helyzetet.
Elsősorban le kell küzdjem naivitásom,félelmeimet,a gyávaságomat...,hogy emelt fővel szembeszálljak az élet nehézségeivel.
Nem tudom mit rejteget még számomra a jövő...,de azt tudom,hogy változtatnom kellett az eddigi életemen...,így hát most itt vagyok egyedül a nagyvilágban...távol a múlt emlékeitől.
Nem kérem hogy megértsetek...csak azt,hogy ne ítélkezzetek.
Sok mindent még nem értek...és sokat még nem tudok...rengeteg kérdésem van mire még nem kaptam meg a vállaszt...de reménykedem!
Az ember sokat téved,hisz ez emberi dolog...s míg élünk a saját hibáinkból tanulunk,mindig valami újat...
Könnyű másokat hibáztatni,saját hibáink miatt...de előbb önmagunkat kéne elemezni,s feltenni a kérdést:Vajon nem én tévedtem?
Talán sokan nem értik mire utalok...de szüleim talán megértenék...
...Sajnálom,hogy így sikerült ez a dolog...
Nem akartam senkit se megbántani...s nem kell értem aggódni...talán így jobb lesz majd...
Úgyis elfelejttek...s az élet megy tovább nélkülem is...csak külőn útakon járunk ezután! Tweet