FEDÉL NÉLKŰL !

A modern társadalom rémálma a hajléktalanság... Hajléktalan mindenütt van...az utcákon szinte mindenhol hajléktalanok hevernek. Az emberek nagy része elítéli,megveti,kineveti őket...elmegyünk mellettük,és az ítéletünk önmagunkban annyi,hogy biztos a saját hibájából került az utcára. Lehet,természetesen ilyen is van,de nem mindig ez az oka. Nyakig benne vagyunk ebbe a gazdasági válság dologba,s emiatt emberek ezrei veszítik el a munkájukat. Ha nincs munka nem lesz pénz se és ha nincs pénz,nincs miből fizetni a számlákat se,ezért házat,autót elárvereznek... Ilyen helyzetben az ember nem tud hova menni...az utcára kerűl,s az út pora lesz társa magányos,szomorú sorsában. Lehet elveszti gyerekeit,családját...de főleg emberi méltóságát,mert vadállatként kell megvédje kevés értékét,ruháit,de főleg őnmagát hisz az utca veszélyes! Talán egy sikeres ember volt,talán becsületes és vicces,mindig a társaság középpontja,de ahogy az utcára kerül,bármerre mehet,nem lát már kiutat... Nem fogadják el sehol,nem engedik,hogy dolgozzon s bármit tesz az mind rossz. Télen fázik,nyáron melege van...este a padon vagy a hideg földön,az ég alatt alszik. Ha esik az eső elázik...ha hull a hó megfagyhat...ha tűz a nap napszúrást kaphat...és igen,sokan elmennek mellettük,és senkit nem érdekli sorsuk. Nem gondolnak arra,hogy ők is dolgoztak valamikor,volt lakásuk,volt hol aludniuk... Nem lehet tudni,hogy mit hoz a jövő... Talán te is az utcára kerülhetsz, mert a sors kiszámithatatlan...erre is számítani kell... sajnos. De mit érne a világ nehézségek nélkül? Vannak nehézségek,amikkel a világ sem ér már semmit,tehát az életünk sem... Ezért ha látsz egy hajléktalant,akkor gondolj ebbe bele:Ő is csak egy ember ki érez,figyel,s mindig remél csak nincs hova mennie,s nem figyel rá senki. Neked van hová éjjel lehajtsad fejedet??? Pár percig képzeld magad a helyébe...s ha majd nyáron az árnyékban,hűsítő jeges-limonádét iszol,akkor talán valaki épp akkor a napszúrás okozta láztól végleg elhagyta az élők sorát...vagy a téli fagyban,amikor éppen a radiátor mellett egy karácsonyi filmet néztek a családoddal,betakarózva,forró teát szürcsöltők...ezalatt más talán az ablakod alatt fagyoskodik,vagy épp meghal,mert megfagyott. Belátom eddig én is ítélkezően tekintettem a hajléktalan emberre...nem tudtam milyen nehéz sorsuk van. De ma már tudom mit jelent fedél nélkül,az utcán,aluljárokban,kemény padon aludni...s bánom hogy meggondolatlanul ítélkeztem embertársaim felett...mert most én is kőzéjük tartozom! Inkább ne itélkezzünk mások felett...s fogadjuk el a sorsunkat...s mindig reménykedve tekintsünk a jövő fele! Tweet