Hulló könnyem simogatja arcomat Szúnyog csipi felsértett lábamat,
Az édes álom elkerüli szememet,
A kemény táska nyomja fejemet.
Kopott,kemény fa padon feküdve
Éhesen,fáradtan s kissé megtörve
Hallgatom a tücsök hangos nótáját
Talán nekem zengi szíve bánatát.
Álmos hold pislákol a pad felett,
Sündisznó mászik a bokor mellett
Összekulcsolt kézzel némán imádkozom
S az elmúlt pár napon gondolkodom.
Boldogtalan voltam,s láttam egy álmot
Elindultam megkeresni a boldogságot.
De útközben a rossz sorsba botlottam,
S öröm helyett csak bánatot kaptam.
Késő van és lassan múlik az idő,
Vajon mit hoz számomra a jövő?
Hűvös szel lassan alomba ringat,
Így elfelejtve hajléktalan sorsomat. Tweet
3 megjegyzés:
Olvatam a versedet es majd megszakad aszivem aval atudattal h ez itt mind igaz es h nem ezt erdemled kerlek ne kinozd magad es ne tedd est gyere haza es szerintem valahogy lesz.
NAGYRA TARTOM IRASODAT,NEMI HASONLOSAGOT VELEK FELFEDEZNI KOZTUNK.
NEM TOM MIEN GONDDAL KUZKODSZ DE SZERETNEM HA VALASZOLNAL A LEVELEMRE.
email cimem :te.quilla80@yahoo.com
SZabi draga
az elet nehez ezt mind tudjuk de a nehezsegek elol hiaba szaladunk el.Amugy gratulalok a verseidnek es ORVENDEK hogy most leglabb tudom hogy nem tuntel csak ugy el a fold szinerol es remelem mihamarabb jora fordul a sorsod.Puszi Z
Megjegyzés küldése