Érzés

Csendes áprilisi éjszaka van.

Rólad álmodtam,felébredek...

Ölelem a párnám,fogom a levegőt,kapkodok a semmi után,majd kinyitom a szemem,és látom,hogy nem vagy itt mellettem.

Elgondolkodok:

Ahogy más,én sem választhattam meg a szerelmet...

Csak jött,betöltötte a testemet,a szívemet,a fejemet és mindenemet.

Csak egy pillanat volt és a szemeidben rejtőző gyermeki naivitás...

Egy pillanat,ami örökre bennem marad!

Nem akarom emlékeimből kitörölni,őrzöm ezt a pillanatot,amit az Élet adott.

Aztán jöttél Te és az egész életem megváltozott!

Beléptél az életembe,megfogtad a kezemet...

Körülvett az illatod,a melegséged és a lényed.

Apró lépésekben ismertük meg egymást,de hihetetlen módon mégis egyre jobban és mélyebben szerettem beléd.

Olyan szép,olyan csodás,olyan őszinte érzések törtek fel bennem...

Eltűntek az ÉN,ENYÉM szavak,s helyét felváltotta a MI,MIÉNK...

Már nincs bennem félelem,s melletted nem félek önmagam lenni!

Tudom,hogy már nem kell félnem.

Látjuk egymás hibáit is,de még azok is szépnek tűnnek...

Szeretem,amikor mosolyogsz...

Néha csak nézem egy-egy mozdulatod és boldoggá tesz,hogy melletted lehetek.

Melletted nem számít semmi!

Nincs idő,nincs tér,nincs határ...

Érzem,hogy élek és boldog vagyok!

Úgy érzem,most teljesülhetnek végre az álmok...

Becsukom a szemem,egy percre megszűnik körülöttem a világ...

Hallgatom a szomszéd szobából átjövő zenét,végigfolyik az ereimben,behatol a szívembe.Velem illetve bennem dübörög,egy ütemet ver a szívem dobbanásával.

Reggel,amikor az éjszaka árnyait beborítja a hajnal világossága,a meleg tavaszi nap sugarai,én mosolyogva nyitom ki a szemem,mert tudom,hogy elég csak oldalra fordulnom és te ott szuszogsz mellettem és veled kezdődik minden napom.

Mosolygok,mert érted érdemes felkelni!

Finoman átölellek és a szívverésünk zajával hallgatom az új nap ébredését.

Tweet

A doboz

Mottó: 

"Te vagy az egyetlen ki örömöt okoz,

nélküled az életem egy bezárt doboz.

Várom a percet,mikor újra láthatlak,

s a dobozból kitörnek a titkos vágyak."

Sötét van.

Sötét és hűvös.

Ülök a szobában,mellkasomat és tüdőmet szorítja valami.

Körülnézek,látom,hogy a szoba szigetelt:egy gumiszoba!

Akkor rájöttem,hát idekerültem...megbolondultam.

Igen,a tüdőmön a szorítás a kényszerzubbony szorítása...

Senki nem értett meg,csak a bolondot látták bennem, pedig nem voltam az.

Én csak láttam a mindennél többet érő kincset,a tiszta lelket és nem adtam fel,mindenhol azt kerestem...

Lám most itt ülök…a kartonomon az elmebeteg szó pirossal világít.

Könnyebb ezt mondani,mint meghallgatni és megérteni… 

Én láttam,amit Ti nem,nekem megadatott a csoda,hogy lássam a dobozban a ragyogó szépséget,amit ti sose fogtok,mert a doboz nem akar nektek kinyílni,és nem mutatja meg tartalmát,mert ti nem is akarjátok látni...

Mondták is sokszor,hogy csak egy ócska doboz,hát sokszor én is azt láttam...

Eleinte én is csak egy sötét dobozt láttam,ami nem ragyogott,hanem kifejezetten undorító volt...

Ma már tudom,hogy benne van a fény,hát várok és nem felejtem el,mert ott kell lennem,benyúlni a doboz mélyére újra és újra előhúzni a csodáját.

Örült vagyok?Talán igen,de nem azért,mert a tiszta lelket akarom,hanem azért mert ti irányítottatok,és én féltem...

Nem hittetek nekem,nem is segítettetek rajtam,hanem bezártatok,elvettétek tőlem életem értelmét...

A doboz.Dühös vagyok,haragszok rá,legszívesebben eldobnám magamtól,de…de nem teszem...még maradok,ülök és várok,és ott leszek mindig ha a doboz újra ki akar nyílni,és segítek,hogy nyitva is maradjon.

Éltetem a dobozt és a doboz éltet engem.

Csavar vagyok a doboz oldalán,ami nyitja a dobozt,a doboz,pedig rejtett kincsével az életem,és a legszebb nekem…

Hiába zártok most börtönbe,hiába minden harc ellenem,hisz becsukom a szemem,és a kincs ott ragyog bennem…higgyetek nekem és segítsetek,hogy a dobozom fényes kincse újra szabad legyen!

Tweet

A papír hajó

Ma egy papír hajót hajtogattam,

Minden érzelmemet beleraktam.

Fedélzete megtelt fájdalmakkal,

Örökre eltitkolt vágyaimmal.
Nem akartalak megváltoztatni...

S hiába próbáltalak elfogadni,
Te nem tudtál engem soha megérteni
S mindig sikerült valamit elrontani.


Feladtam a harcot. Menjél!-kiáltom,

S hajómat lassan a vízre bocsájtom.

Kedvesen simogatja a végtelen tenger

Még a gonosz ár sem süllyeszti el.

 Hiába volt minden érzelem...

Ez csak egy reménytelen szerelem.

A jövőt nélküled nem képzelhetem.

De végre megnyugszik a szívem!

Tweet

B.Ferrero:A két jégtömb

Volt egyszer két jégtömb.

A hosszú télen keletkeztek egy sziklás,bozóttal körbevett üregben,hegyoldalt beborító erdő közepén.

Makacs közönyösséggel méregették egymást.

Viszonyuk meglehetősen hűvös volt.

Néhány "jó Napot",egy-két "jó Estét".Semmi több. 

"Jégtörésről" szó sem volt.

Mind a ketten azt gondolták a másikról:
- Igazán eljöhetne hozzám! 

De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükről. 

Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.
Az üregben lakott egy borz,aki egy nap így fakadt ki: -Milyen kár,hogy itt bent kell lennetek!Gyönyörűen süt a nap odakint!
A két jégtömb feljajdult.Kiskoruk óta tudták, hogy a nap a legnagyobb veszélyt jelenti számukra.
Meglepő módon azonban,most az egyik jégtömb azt kérdezte:- Milyen a nap?
- Csodálatos.Maga az élet.- válaszolta zavartan a borz.
- Csinálhatnál egy kis rést az odú tetején...Szeretném látni a napot! - mondta a másik.
A borz nem várta meg,amíg megismétli.Fúrt egy kis lyukat a gyökerek közé és a nap meleg,enyhe fénye aranysugárként hatolt be az üregbe.
Néhány hónappal később egyszer délben,ahogy a napfény felmelegítette a levegőt,az egyik jégtömb észrevette,hogy olvadni kezd és kis patakká változik.

Másképpen érezte magát,nem volt már többé ugyanaz a jégtömb,ami eddig.
A másik jégtömb is ugyanezt érezte.

Pár nap múlva a jégtömbökből két kis folyócska kezdett csordogálni. Ki is folytak az üregből és nem messze onnan,csillogó kis tavat alkottak,amelyben az ég kékje tükröződött.
A két jégtömb még érezte saját hidegségét,de ezzel együtt a törékenységét és a magányt.

A közös aggodalmat és bizonytalanságot is.

Felfedezték,hogy keletkezésük egyforma és valójában szükségük van egymásra.
Jött két tengelice és egy pacsirta,hogy szomjukat oltsák.A rovarok ott zümmögtek a tó körül,egy puha,hosszú farkú mókus pedig megfürdött benne.
És ebben a boldogságban ott tükröződött a két jégtömb,akik most szívet találtak maguknak.

Olykor elég egy napsugár !

Egy kedves szó,egy simogatás,egy mosoly.

Ilyen kevés dolog elég ahhoz,hogy boldoggá tegyük azokat,akik körülöttünk élnek.

Tweet

Hepp Béla :Szavak

 

Szeretnék átbeszélni hosszú éjszakákat,
hallgatni csak repkedő mondatod,
nézni,hogy hangra formálod a szádat,
s hajadba túrni,hallak,itt vagyok.

  

Szeretném,ahogy ölemben fejeddel
mesélnél új és új történetet,
szeretném,hogy egy percre se feledd el,
én hallgatlak,és itt vagyok veled.

Szeretnék aztán hallgatásba bújni
hogy képpé váljon minden gondolat,
színnel teljen minden,minden új,mi
rakoncátlan szavakban szalad.

Aztán majd én is hosszasan mesélek,
a múlt időkben mi történt velem,
beszélnék arról,hogy sodort az élet,
mint épült bennem fáradó jelen.

Beszélnék arról,a hétköznapok csendjén
hogy vált ünneppé az,hogy létezel,
és a napjaimat élni hogy szeretném,
hogy kérdésemre lényed mit felel…

Te válaszolsz ha nem is kérdezek,
egyszerre érzem minden rezdülésed
ahogy nyakamra ráfonod kezed,
és csendbe fúl egy megfogant ígéret
 

Ahogy összebújik ajkad és az ajkam,
így,sóhajommal hagynám,hogy mesélj…
lépteid mellettem hallom gondolatban
s látom,ahogy továbbsodor az éj.

Tweet

Álmatlanul

Az unalomtól,és a véget nem érő esőtől kimerülten nyúltam végig az ágyamon,de nem jött álom a szememre.

Töltöttem még egy pohár tejet és kimentem az udvarra rágyújtani egy cigire.

A lakónegyed sárgás holdfényben fürdött,a hold teljesen átáztatta a hűvös éjszakát...

Ültem a sötétben és figyelemmel hallgattam az éjjeli csendet.

Ismét olyan érzéseket éltem meg,amelyekről már azt hittem elvesztek:a lelkemben újra óriási a magány,a reménytelenség.

Az idő múlása is nyomaszt és az,hogy semmi nem valósult meg abból,amiről egykor álmodtam.

Rád gondolva hirtelen emlékfoszlányok törtek elő az emlékezetemből.

Nem voltak konkrét és tiszta képsorok,csak összefüggéstelen és abszurd epizódok,amik többnyire az érzékekre hatottak:egy test ami megjelent hirtelen,egy kéz gyengéd érintése,egy fülbemászó hang,egy édes csók íze...

Visszatértem az ágyamba.

Megpróbáltam ismét elaludni.

Fáradtan hunytam be a szemem és kusza gondolatokba gabalyodtam,amelyek végtelenül tekergőztek egy arc körül,kivel még sok mindent  szerettem volna megosztani...

A sötétség hátrálni kezdett,már hajnalodott.

Felkeltem s készítettem egy kávét.

Tweet

Esik az eső !

Reggel óta megállás nélkül esik az eső...

Tweet

Unalom

Hűvös áprilisi reggelre ébredt a város.

Sűrű köd ült a házak között,a tetők épp csak halványan látszottak a tejszerű fehérségben.

Megébredtem,kipillantottam az ablakon és meglátva a barátságtalan ködöt,fejemre húztam a takarót,s a falnak fordultam.

Néhány percig hadakoztam önmagammal,de hamarosan győzött a kötelességtudatom és-késve bár,de nem elkésve-kibontakoztam a puha ágy öleléséből.

Felöltöztem,végignéztem a még alvó szobatársaimon,fogtam a seprűt és lassan nekiálltam takarítani.

A kötelező házimunka elvégzése után bekapcsoltam a tévét...

Semmi érdekes adás nem volt,így hát unottan rágyújtottam egy cigarettára,a ház udvarán.

Lassan a köd is felszállt,s a gyenge nap sugara kedvesen mosolygott rám.

A kék égen úszó szürke felhők láttán a hangulatom szomorkás...csak egy újabb unalmas nap kezdődik...
Talán ugyanúgy telik el ez a nap is,ahogy eddig.

Tweet

Hiányzol (ll.)

Végre ma elállt az eső.

A nap sugarai melegen sütnek,és átforrósítják a szoba minden apró szegletét.

A folyosón is beindul a nyüzsgés,mintha egy szimfonikus zenekar hangolná be hangszereit,úgy visszhangzik a ház a lakoktól.

A friss esőillatot felváltotta az általam készített krumplifőzelék szaga.

A telefon megcsörren.

Megérkezett ő,akire vártam.

Igazából már nem is tudom mit még érzek iránta...szerelmet,vágyat,vagy csak egyszerűen félek a véget jelentő dolgoktól...nem tudom.

Egymással szembe ülünk,némán ebédelünk az udvaron.

Aztán ő elmegy,én maradok,elmosogatok...

Talán többé nem is kíván látni.Talán igen,de tudom,soha többé nem fogunk együtt lenni!

Én már mindenre felkészültem...

Csendesen őrzöm az együttlétünk minden pillanatát,így ezután bármikor felidézhetem újra meg újra...

Az udvaron rágyújtok egy cigarettára...

A már lenyugvó napot bámulva széttárom a karomat,de csak a levőt markolászom,s azt kívánom bárcsak megfognád a kezemet...

Tweet

Hiányzol (l.)

"...Örömmel értesítem, hogy Hiányzol című írása második díjat kapott a BMSZKI és a Menhely Alapítvány által Októberre kiírt művészeti pályázaton."

 A zsűri nevében:Boros Györgyi-Budapest, 2010. november 18.

Az eső halkan szitál,erre ébredek.

A szoba nyitott felső ablakán keresztül beszökik a tavaszi szellő,hűvösen végigsiklik a testemen.

Érezni lehet a friss esőillatot,s egy kellemes borzongás jár át.

Az ébrenlét és az álom határán a gondolataim ösztönösen elkalandoznak...

A szellő lágy táncot jár selymes bőrömön.

A távolról beszűrődő beszéd,s egy halk zene alig hallható foszlányai a gondolataimra összpontosítják figyelmemet.

Magam elé képzelem a felismerhetetlenségig eltorzult gyönyörű arcodat...

Befúrom fejem a párnák közé és átadom magam a szűnni nem akaró vágynak.

Hiányzol!

Látlak a csukott szempilláim mögött,és egyre valóságosabbnak érzem az elképzelt szerelmet,miközben halkan a te neved suttogom...

Oldalra fordulok,karomra hajtom a fejemet és mély álomba zuhanok.

Az eső halkan szitált tovább...

Tweet

Választás

Ez a választási kampány mintha soha nem akarna véget érni...

Az elmúlt hónapok során mindenhol felbukkantak a politikusok,s mindegyik párt csak ígérgetett fűt-fát csakhogy rájuk szavazzanak.

Ezenkívül egymást mocskolták,ami nem csak undorító,de már unalmas is.

Valahogy lejárt már az első forduló...

Nézem a nyertes pártvezetőt a tévében.

Össze-vissza beszél,de mindenki örül,mindenki aki nyert.

Mindenhol a boldog szimpatizánsok tömege.

Csak remélem rólunk sem feledkeznek meg...

Rólunk,bevándorlókról,akik itt élni,dolgozni,adót fizetni,szavazni akarunk...

Én akarom,hogy rám is figyeljenek!

Részt akarok venni a demokráciában!

Az Alkotmány szerint is minden ember egyenlő,tehát egyenlő jogokkal is kell rendelkeznünk.

Akarom,hogy elismerjék a jogaimat,itt élőként,dolgozóként,adófizetőként és érzelmekkel teli emberként!

Szabadon akarok élni a jövőben is,s szabadon érezni,gondolkodni,cselekedni...

Nagyon szeretném ha mi emberek,nem fordulnánk mindig egymás ellen,s szerintem mindegy,hogy az X vagy Y pártra szavazunk,akkor is mind egy süllyedő hajóban evezünk Európaiként,magyarként,
emberként...

Tweet

Kellemes Húsvétot !

 

Kegyelmekben gazdag,áldott Húsvéti ünnepet kívánok mindenkinek !

Tweet