Az unalomtól,és a véget nem érő esőtől kimerülten nyúltam végig az ágyamon,de nem jött álom a szememre.
Töltöttem még egy pohár tejet és kimentem az udvarra rágyújtani egy cigire.
A lakónegyed sárgás holdfényben fürdött,a hold teljesen átáztatta a hűvös éjszakát...
Ültem a sötétben és figyelemmel hallgattam az éjjeli csendet.
Ismét olyan érzéseket éltem meg,amelyekről már azt hittem elvesztek:a lelkemben újra óriási a magány,a reménytelenség.
Az idő múlása is nyomaszt és az,hogy semmi nem valósult meg abból,amiről egykor álmodtam.
Rád gondolva hirtelen emlékfoszlányok törtek elő az emlékezetemből.
Nem voltak konkrét és tiszta képsorok,csak összefüggéstelen és abszurd epizódok,amik többnyire az érzékekre hatottak:egy test ami megjelent hirtelen,egy kéz gyengéd érintése,egy fülbemászó hang,egy édes csók íze...
Visszatértem az ágyamba.
Megpróbáltam ismét elaludni.
Fáradtan hunytam be a szemem és kusza gondolatokba gabalyodtam,amelyek végtelenül tekergőztek egy arc körül,kivel még sok mindent szerettem volna megosztani...
A sötétség hátrálni kezdett,már hajnalodott.
Felkeltem s készítettem egy kávét.
Tweet
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése