"Te vagy az egyetlen ki örömöt okoz,
nélküled az életem egy bezárt doboz.
Várom a percet,mikor újra láthatlak,
s a dobozból kitörnek a titkos vágyak."
Sötét van.
Sötét és hűvös.
Ülök a szobában,mellkasomat és tüdőmet szorítja valami.
Körülnézek,látom,hogy a szoba szigetelt:egy gumiszoba!
Akkor rájöttem,hát idekerültem...megbolondultam.
Igen,a tüdőmön a szorítás a kényszerzubbony szorítása... 
Senki nem értett meg,csak a bolondot látták bennem, pedig nem voltam az.
Én csak láttam a mindennél többet érő kincset,a tiszta lelket és nem adtam fel,mindenhol azt kerestem...
Lám most itt ülök…a kartonomon az elmebeteg szó pirossal világít.
Könnyebb ezt mondani,mint meghallgatni és megérteni…
Én láttam,amit Ti nem,nekem megadatott a csoda,hogy lássam a dobozban a ragyogó szépséget,amit ti sose fogtok,mert a doboz nem akar nektek kinyílni,és nem mutatja meg tartalmát,mert ti nem is akarjátok látni...
Mondták is sokszor,hogy csak egy ócska doboz,hát sokszor én is azt láttam...
Eleinte én is csak egy sötét dobozt láttam,ami nem ragyogott,hanem kifejezetten undorító volt...
Ma már tudom,hogy benne van a fény,hát várok és nem felejtem el,mert ott kell lennem,benyúlni a doboz mélyére újra és újra előhúzni a csodáját.
Örült vagyok?Talán igen,de nem azért,mert a tiszta lelket akarom,hanem azért mert ti irányítottatok,és én féltem...
Nem hittetek nekem,nem is segítettetek rajtam,hanem bezártatok,elvettétek tőlem életem értelmét...
A doboz.Dühös vagyok,haragszok rá,legszívesebben eldobnám magamtól,de…de nem teszem...még maradok,ülök és várok,és ott leszek mindig ha a doboz újra ki akar nyílni,és segítek,hogy nyitva is maradjon.
Éltetem a dobozt és a doboz éltet engem.
Csavar vagyok a doboz oldalán,ami nyitja a dobozt,a doboz,pedig rejtett kincsével az életem,és a legszebb nekem…
Hiába zártok most börtönbe,hiába minden harc ellenem,hisz becsukom a szemem,és a kincs ott ragyog bennem…higgyetek nekem és segítsetek,hogy a dobozom fényes kincse újra szabad legyen!
Tweet
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése