Unalom

Hűvös áprilisi reggelre ébredt a város.

Sűrű köd ült a házak között,a tetők épp csak halványan látszottak a tejszerű fehérségben.

Megébredtem,kipillantottam az ablakon és meglátva a barátságtalan ködöt,fejemre húztam a takarót,s a falnak fordultam.

Néhány percig hadakoztam önmagammal,de hamarosan győzött a kötelességtudatom és-késve bár,de nem elkésve-kibontakoztam a puha ágy öleléséből.

Felöltöztem,végignéztem a még alvó szobatársaimon,fogtam a seprűt és lassan nekiálltam takarítani.

A kötelező házimunka elvégzése után bekapcsoltam a tévét...

Semmi érdekes adás nem volt,így hát unottan rágyújtottam egy cigarettára,a ház udvarán.

Lassan a köd is felszállt,s a gyenge nap sugara kedvesen mosolygott rám.

A kék égen úszó szürke felhők láttán a hangulatom szomorkás...csak egy újabb unalmas nap kezdődik...
Talán ugyanúgy telik el ez a nap is,ahogy eddig.

Tweet