Utolsó bejegyzés a naplómban:
Sajnos vége lett a napokban.
Magamra maradtam, és ez fáj,
De lelkem téged újra visszavár!
Ez a pár sor lesz most a búcsú,
Előttünk az Élet, s az út még hosszú.
Külön úton járunk majd ezután,
De szerinted én is ezt akarnám?
Sok volt már örökös tévedésed,
Hamis csábításod, csalfa fényed
Mellém ül a bánat, és átkarol,
Sírva engedlek el magamtól...
A bocsánatkérések végtelen sora
Ál-szerelmed s kis érzéki erotika
Mind emlék marad amit átéltem.
De még nem, csak maradj velem!
Ahogy búcsút int a gyönge napsugár
És fehér hótakaróba öltözik a táj,
Én is elhagylak téged, holnaptól már
Mert szeretni téged úgyis csak kár.
Nőj,már fel! hisz nem vagy gyerek,
Holnaptól már nem fogom a kezed.
Nem érzed szívem égető melegét?
Gyere éljük életünk csodás meséjét.
Lelkem csendes magányra talál.
Ma is fáj a szó mit egykor mondtál.
Ködfelhőként foszlik szét az álmom,
Már emlék vagy, de hiányzol nagyon.
Te és én egy szív, egy test, egy lélek
Bárcsak te is éreznéd amit én érzek:
Te vagy az kit szívem mindig keresett
Búcsúzom naplóm, jön egy új fejezet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése