Egyedül járok már itt, az élet útján,
Csillagfény vezérelt az éj hajnalán.
Éberen figyelem az emberek szavait,
De mindennapi életküzdelmem kimerít.
Arcomról az öröm halvány mosolya eltűnik,
Testem-lelkem reményt veszít, megtörik.
A régen elfelejtett öleléseidre vágyom,
De a jelen elmúlik, marad csak az álom.
A múlt torz vigyorral nevet emlékeimre,
Szürke árnyékot festett boldog perceimre.
Fájdalom gyötörte fáradt lelkemet, tegnap
De megújult szívvel ébredek majd holnap.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése