T Ü N D É R M E S E

Késő estére jár már az idő, kisgyerek,

S még nem tudom, mivel lepjelek meg

Mert holnap van a szülinapod neked.

Pénzem kevés, élek mint a szegények,

De azért úgy is megünnepellek.

Bár tudom, kevés neked a szeretet

Boldog születésnapot kívánok neked!

Gondolkodom s bejön egy remek ötlet:

Szép Tündérmesével köszöntelek téged.

Csukd be lassan a szemedet,

Én pedig megfogom a kezedet,

Most együtt leszünk gyerekek.

Egy csodás mesevilágba repítelek,

Hol a határt elhagyja a képzelet.

Hol volt, vagy hol nem volt...

Talán igaz soha nem is volt,

De élt egyszer egy icipici tündérke

Ki az édességet nagyon szerette.

Az életet cukor nélkül el se képzelte

Ami nem volt édes megvetette.

 Szárnyaival könnyedén ide-oda repült,

Látogatásainak minden virág örült.

De a kis tündér nem volt boldog

Kevés volt az édesség amit kapott.

Számára a boldogság hiányzott,

Finom ínyencségekről álmodozott.

Minden nap egyre többre vágyott,

Különlegességek után kutatott.

 Aztán egy nap vágyitól vezérelve

Messze repült, egy idegen földre.

Álmosan pislogott a fáradtságtól

Lélegzete elakadt a csodálkozástól.

Csokoládéhegy magaslott az égbe

Vattacukordarab szállt a széllel.

Lenézett, s egy új világot látott

Amilyent eddig soha nem álmodott.

Mézeskalácsillat csalogatta őt a földre

A pici tündér száját tele is tömte.

Karamella folyt a patakban

S a tündér körülnéz vidáman:

Az égen tejszínfelhők úsztak

A réten mézízű virágok nyíltak.

Örült is a tündér a sok finomságnak

Sok ízletes, változatos kínálatnak.

Boldogan ugrándozott, játszadozott

A cukorfa mögött, valami különöset látott.

Közelebb ment hozzá kíváncsiságból

Jó nagyot tört a különös formából.

Megkóstolta, aztán gyorsan kiköpte

A marcipán manduláját nem szerette.

Nem ízlett neki az érdekes különcség

Szájában nem maradt más, csak keserűség.

Tovább repült, mindenbe belekóstolt

De mind a marcipán ízére gondolt.

Ahogy telt az idő, minden megváltozott

A keserű mandula után vágyakozott.

Kereste,kutatta újra a marcipánt

Figyelmen kívül hagyta a pogácsát.

Számára a sokszínű édes világ,

Már nem volt az igazi boldogság.

Aztán megtalálta a keserű mandulát

Ízlelgette is furcsa zamatát.

Így végre megértette a kis tündérke,

Hogy soha nem lakna jól édességgel.

De a marcipános mandula számára,

Éppen elég minden éhes vágyára.

Azóta a tündérke is szereti a keserűt

S már nem veti meg az egyszerűt.

Most neked mondom kisgyerek

Fogadd szívedbe a szeretetet

S ne hidd, hogy a drága ajándékok

Jelentik az igazi boldogságot!

Mivel a tündérkém is megváltozott

S az én kezem is az írástól elfáradott

Neked jó éjszakát, szép álmokat kívánok!

Tweet