Emberek

Ti érdekes,furcsa lények,

Úgynevezett Emberek

Mindig csodáltalak titeket,

De soha meg nem értettelek.

A sárba tiporjátok az életet,

Nem becsülitek az értéket.

Imádjátok a felületességet,

Unjátok az egyszerűséget.

Hazugság,irigység,gyűlőlet

Egymást ezért megölitek.

Háború,éhség és politika

Nektek ez csak jó móka.

És mi az,hogy szeretet?

Ezt ti nem is ismeritek.
Inkább vakon ítélkeztek
Más ember társaitok felett.

Nincs meg az akaratotok
Megváltoztatni a sorsotok,
Csak mindig siránkoztok,
De soha nem imádkoztok.

Ti átkozott,öntelt elevenek!

Egyszer itt jártam köztetek.
Kerestem az utat felétek,
De kőkemény a szívetek.

Hiába nyújtottam nektek
Barátságból a kezemet,
Rám soha nem figyeltetek
Mellettem tovább léptetek.

Loholtam utánatok emberek,
De ti elfordítottátok fejeteket.
Most már megismerhettelek,
Titeket megváltoztatni nem lehet.

Szomorúan lehajtom a fejemet
Szégyenlem,hogy ember lehetek!

Tweet