Kora hajnali félálmombol hirtelen felriadok...álmatlanul fetrengek az ágyban.
Bámulom a szoba menyezetét s nem jön,hogy elhigyem,hogy még mindig itt vagyok...
Körülöttem megtört lelkű,nehéz sorsú emberek halk szuszogása hallatszik,de sehogy sem tudják betölteni a szoba nyomasztó csendjét,ami egészen be a lelkemig hatol.
Könnyes szemmel elgondolkozok...s nem tudom,hogy mit csináljak.
Változtatni kellene valamit...de úgy érzem nincs erőm hozzá.
A napok lassan telnek,fáradtnak érzem magam...s nem tudom mit hoz a holnapi nap.Álmos fejembe jönnek-mennek a gondolatok...de sajnos nem is igazán tudom miről tudnék most írni...csak érzem,hogy szavakba kellene önteni a gondolatokat,érzéseket...de valahogy ma ez sem megy. Tweet
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése