Az álom

Sápadtan pislákol a hold,az eső esik és lassan telik az idő.

A csend hosszú,nyomasztó perceiben szinte fél álomba merülök...
Semmit nem tehetek,hogy széttörjem a magányt,nincs hozzá erőm.
Ágyamban forgolódva vigaszt keresek emlékeimben... Próbálok a múltra gondolni,de csak undor fog el.
Nem tudom kitölteni az emlékezetemben keletkezett űrt... Úgy érzem a szobámban hideg van.
Kimegyek az utcára,hogy egy séta és dohányzás közben gondolkodjak kicsit.
Megállok...csak a Föld forog mozdulatlanságom körül.
Az utcát nézem,a járokelöket,a város felett úszó szürke eget...
Úgy nézek az emberekre mint aki felméri méltok-e a bizalmamra...
Nem szolok semmit,elfordítom a fejemet,mosoly suhan át arcomon.
Nem volna szabad lebecsülni az embereket,ezt már igazán tudhatnám!
Megvont vállal tovább lépek,de pár lépés után hirtelen zuhanni kezdek...

Menthetetlenül zuhanok egy magas szikla fal tetejéről egy kútba,a mély kút vízébe.

Talán mintha örülnék neki,hogy belezuhanhatok a vízbe,egészen belemerülök a hideg víz simogató selymébe. Pár másodperc múlva nyugtalanság lesz úrrá rajtam... Végtelen a víz...

Mindenütt jéghideg víz vesz körül,megtelik a szám,a tüdőm.
Akárhogy is próbálom,semmit nem tehetek ellene. Szükségem van arra,hogy éljek,egyszerűen csak teljes erőmből éljek.
Hogy életbe maradjak a valóság természetes világához kellene elússzak,de nincs erőm.
Lassan fuldoklom,levegő után kapkodva felriadok.
Elszundíthattam...az az érzésem támad,mintha csak álmodtam volna.
Ez az érzés egyre csak nő,úgy hatalmasodik el fáradtságtól gyötört testemen.
Lassan megnyugszom,magamra találok...
Ismét azzá válok aki voltaképpen minden ember:a kudarcok és győzelmek valós de hosszú folyamatának terméke.
A lidérces félálomtól megborzongva elgondolkodok a sötét éjszakában,amely mintha soha nem akarna véget érni...
Némán felteszem a kérdést:Mit üzennek az álmok nekünk?

Tweet