Mikor a szíved csak bánattal van tele,
Mikor nem csenget meg soha senki se,
Mikor sötét felhők borulnak életedre,
Mikor kiket szeretsz,nem jutsz eszükbe.
Mikor már életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül,sőt ellene támadsz,
Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kérdéseidre választ a csend sem ad.
Mikor már verítékig hajszoltad magadat,
S később rádöbbentél,hogy kihasználtak.
Mikor beléd sajdul ez a rideg valóság,
Mikor életednek sem látod már hasznát,
Mikor magad kínlódsz,láztól meggyötörve
Óh,lélek ne csüggedj,ne pusztulj bele!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése