Egyedül

Egyedül sétálok a sáros utcákon

Esős,őszi,szomorkás délutánon.

Magam vagyok a néma csendben

Senki nincs ki rajtam segítsen.

A vad szél felborzólja fejemet

S hideg rázza átázott testemet.

Üres tekintetem a semmibe mered

Nem akarom tovább ezt az életet!

Kopár fa alatt megállok pihenni

Bánatomban pár könnyet ejteni.

Az elsárgult leveleket tépi a szél

Magányos a fa is,de ő nem fél.

Vastag kötél lóg az egyik fa ágon

Talán rajta elmúlik a bánatom?!

A kötélen lógva bucsúzok e világtól

Örökre szabadúlva a szomorúságtól.

Tweet