Október

Gyorsan telnek az órák,a napok...meghosszabbodtak az éjszakák.
Hűvösek a hajnalok,elsárgultak a levelek...a kopár fák ágait dühősen cibálja a szél...
Nem is csoda hisz büszkén de váratlanul megérkezett az Ősz...máris Októbert írunk.
Október,az elmúlás,ridegség,szomorúság hónapja melyben annak idején e nyomorult világra születtem...most sem sokat változtatott életemen.
Ugyanolyan magányos,bánatos vagyok mint eddig...talán egy fokkal jobban!
Semmi sem sikerül...folyton csak csalódom az emberekben...barátaim nincsenek...egyedül evezek a nagyvilág tengerén...a problémák megoldhatatlanok.
Bármennyire is próbálom nem tudom mi tévő legyek... Elfáradtam...a "mély víz"egyre lejebb húz...s senki nem nyújt felém segítő kart...inkább mindenki elfordul...magas falakba ütközőm minden nap.
Minden éjjel könnyes szemmel fekszem le,s reménykedem hogy a holnap talán majd jobb lesz...de ez csak álom marad...
Üres tekintetem néha a semmibe mereng,s a gondolatok rohangálnak fejemben...és félek!
Nem tudom melyik a helyes út...döntenem kéne,de nem tudok...segítség kéne,de nem kapok...
Így még egy ideig álmodozok...de aztán???
Mit hoz majd számomra a jövő? Tweet