Ma, a kb. 5,8 millió eurós, EU-s támogatás által 2010-ben felújított tordai sóbányába kirándultam.
A tordai sóbánya különleges, az erdélyi sóbányászat történetének valódi múzeuma.
1690-ben három harang alakú, süvegbányát nyitottak a domb tetejéről, ezekben fejtették a kősót a XIX. század elejéig.
1854-ben a bánya bezárással fenyegetett, amikor Balázs Emil tervei szerint készített alagutat úgy építették meg, hogy onnan síneken csillékben, lehessen szállítani a sót.
Ez a nagyszerű bányászati megoldás még 80 évre új lendületet adott a tordai sóbányászatnak, de végül a termelést megszüntették.
A sóbánya 1932-ben történt bezárása után feledésbe merült a második világháború idejéig.
Ekkor újra megnyitották bejáratait, s a város lakossága itt keresett menedéket a légi támadások elől.
1950-1992 között a Ferenc József galéria első 500 métere sajtfélék tárolására, érlelésére szolgált.
A bánya 1992-ben került Torda és Erdély turisztikai látványosságai közé, ekkor nyitották meg hivatalosan a nagyközönség számára.
Az év folyamán a sóbánya hőmérséklete 10-12 ºC, a relatív nedvesség 75-80%.
A sóbánya levegőjének magas páratartalma, egyenletes hőfoka, abszolút kórokozó és pormentessége, gyógyító hatással van a légzőszervi megbetegedésekre.
A sóbánya fakapuján belépve egy 920 m hosszúságú, inkább pincéhez hasonlító alagútba, a Ferenc József galériába jutunk, ez a fővágat, a szállító alagút.
A vágat 526m hosszan földben halad s amikor beérkezik a sótelepbe, az alagút megváltozik, a patkó alakról, négyszög keresztmetszetűre.
A hang csengése is megváltozik: a kemény, sima sófelületekről a hang élesebben verődik vissza.
A bányában befelé haladva a galéria jobbra eltér, és egy mellékfolyosó vezet a II.József aknához.
Itt két terasz van kialakítva, fakorláttal lezárva - ez a visszhangok terme, melyet a harang alakú bánya kupolarészébe vágtak.
A sötét fejtési üregbe kiáltott szót 7-12 szeresen halljuk vissza.
A bányában minden fejtési tevékenységet kézi erővel, robbantás nélkül végeztek, s a mai napig láthatók a sófűrészek nyomai a falakon.
Visszatérve a Ferenc József galériába - majd továbbmenve, a bányászok termébe érünk.
A terem közepén egy szép, faragott gerendákból ácsolt lépcső vezet fel és le, a valamikori bányaigazgatósági épületből ezeken a lépcsőkön lehetett a legrövidebb úton lejutni a bányába.
Mivel ezt a járatot szinte kizárólag csak a bánya vezetősége használta, ezért a "gazdagok lépcsője" nevet kapta.
Ezen a lépcsőn leereszkedve, az egy szinttel lentebb található hatalmas teraszról a szintén harang alakú Mária Terézia bányába pillanthatunk le.
A terasszal szemben érdekes jelenség látható: a bánya tetejéből beszivárgó víz kioldotta a sót, a sóval telített víz a bánya falán lefolyva kicsapódott, a só pedig a falon maradt.
Így keletkezett ez a csodaszép "sóvízesés".
A Mária Terézia bánya mélysége a süveg tetejétől az alján levő sóstóig 90 m, a külszíntől pedig, a bánya alja 112 m mélyen van.
A Mária Terézia bányaüreg teraszáról újabb emeletnyire egy keskeny, fakorláttal védett, függőfolyosón, a Rudolf akna legfelső szintjéről pillanthatunk be az alattunk húzódó szédítően hatalmas térre.
A Rudolf akna hosszúsága 80, szélessége 50, magassága 42 m, felső harmada trapéz alakú, oldalfalai teljesen függőlegesek.
13 szintet kell keringve lelépdelni a fenyőfából ácsolt lépcsőházban vagy megvárhatjuk a 7 személyt szállító, csodás látványt nyújtó panorámaliftet.
A Rudolf aknából 1857 és 1932 között bányászták a sót.
Majdnem minden emelet magasságában egy-egy évszámot látunk a sófalba vésve.
Ezek jelölik, hogy abban az esztendőben hol volt a bánya alsó szintje.
Az akna alján, szinte sújt az üreg nagysága, érezzük, hogy mily kicsiny is az ember, és mégis milyen hatalmas dolgokat alkotott.
Körbenézve, figyelmünket a mennyezeten függő sósztalaktitok vonják magukra.
A beszivárgó talajvíz kioldva a sót, hosszú sócsipkék formájában csapja ki a trapéz alakú tetőn.
A sztalaktitok évente 2-3 cm-el növekednek.
A sósztalaktitok akár a 3 m hosszúságot is elérhetik, de nem tudnak nagyobbra nőni, mert saját súlyuk alatt letörve a mélybe zuhannak, ezért a bánya talpán ez a terület le is van zárva.
Itt, a Rudolf bányában van játszótér, bár, minigolf és kosárlabda pálya, bowling, fűtött székekkel ellátott, 200 férőhelyes amfiteátrum, és az óriáskerék.
Az akna összefüggő teret alkot a Mária Terézia bányával, a bányatalpon korláttal elkerített lelátóról lenézhetünk a Mária Terézia bánya alján lévő sóstóra, ami a felgyűlt bányavizek tárolója.
Itt, a Teréz bányában, kellemes meglepetés várja a turistákat: csónakázni is lehet a kis sziget körül.
Visszatérve a Rudolf akna tetejébe, majd a galérián továbbhaladva újabb terembe, a Gizella bányába érünk.
Ez a bánya a Rudolf akna párja lett volna, de amikor elkezdték a kialakítását, felhagytak a sóbányászattal, így a Gizella bánya befejezetlen maradt.
A Gizella bányánál sajnos véget is ért a sóbánya látogatható része.
A Ferenc József galéria azonban tovább folytatódik és elvezet a harmadik, harang alakú, Szent Antalról elnevezett bányához, melyben még 1862-ben felhagytak a sóbányászattal, mert a bánya 108 m mélységben levő talpán már csak homokkal keveredett sót találtak.
