Az adventi vasárnap csendjében, mikor felzeng a templomi harangszó, eszembe jutsz Tata.
November 6.-án örök álomra hajtottad fejedet és ma, születésnapi köszontő helyett, fájó szívvel egy gyertyaláng mellett emlékezek rád.
Elképzelem, hogy újra itt vagy és együtt énekeljük el kedvenc templomi éneked:
"Te vagy napvilágom, Te vagy énekem,
Téged várlak Jézus, kínos éjeken.
Oszlasd el a homályt, űzd el a bánatot,
Ragyogjon fel rajtam, szép fényes napod.
Égő várakozás él minden szívben,
Bárha nem is tudja, téged vár minden.
Titkon epedőnek, jelenjél meg nyilván,
Találj meg mindenkit, ki élni kíván.
Találj meg mindenkit, aki elveszett,
Vigye dicsőségre, hatalmas kezed,
Hogy amikor eljössz az ég felhőiben,
Tweet
Oszlasd el a homályt, űzd el a bánatot,
Ragyogjon fel rajtam, szép fényes napod.
Égő várakozás él minden szívben,
Bárha nem is tudja, téged vár minden.
Titkon epedőnek, jelenjél meg nyilván,
Találj meg mindenkit, ki élni kíván.
Találj meg mindenkit, aki elveszett,
Vigye dicsőségre, hatalmas kezed,
Hogy amikor eljössz az ég felhőiben,
Örömmel lásson meg minden földi szem."
Áldásod legyen minden csepp kőnnyön, melyet szerető szívem hullat.
Nyugodt, békés pihenést Tata!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése