Elvesztem,s hiába kereslek,sehol se talállak,
Eltévedtem egy úton,amin már sok ideje járok,
Hisz nincs sehol híd hozzád,csak végtelen árok.
Erzem,hogy hiába várok,a szavak nem segítenek,
Messze járok tőled s nap,mint nap elveszítelek,
Pedig kitartó voltam,de az élet földre lökött,
Most már nem találok kiutat a sötétítők mögött.
Sokszor elindulok feléd,de nem tudom,hogy vársz még,
Számít e az,neked,hogy vajon holnap meglátsz e még?
Vagy feledésbe merültem,mint az éj,ha a nap felkel,
S azt hogy,Szeretlek talán másnak súgod majd reggel
Messze járok tőled,senki nem kísér az utamon,
Ahol a múltba elveszett boldogságomat kutatom,
Hiányzik minden szó,minden érintés és mosoly,
Elengedlek,de így a lelkem lessz újra fogoly.
Minden vágyam,minden szavam csak neked szól,
De a kéréseimre most már a csend se válaszol,
Csak egy sötét út van előttem,hazugságok mögé bújva
Messze jársz már,de egyszer talán rád találok újra.
Magányosan állok egy mély,sötét szakadék szélén,
Becsukom a szemeimet és nem értem,hogy miért én,
Hogy miért tévedtem és miért lett csak egy emlék,
Ő,akiért feltételek nélkül bármit megtennék.
Nincs már velem,de a hangját hallom bármerre vagyok,
Rá gondolok és a felhők mögül a nap,újra felragyog,
Megváltozik a világ,hogyha hallom,vagy láthatom,
De Ő már messze jár,s nincs,ki enyhítse a bánatom.
Miért van tele hiánnyal a világom,ha nincsen itt?
Mi ez az érzés,ami minden kis fájdalmat felnagyít?
Miért kínoz úgy az álom,mikor reggel nem találom?
Tévedtem,de sajnos tudom,Őt most már hiába várom.
Túl sötét lett a nappal,de sötét az este is,
A valóság túl szomorú,az álomvilág meg hamis
Elfutnék az emlékek elől,de nincsen hova,
Hisz Ő az,akit nem fogok elfelejteni soha.
Messze járok tőled,senki nem kísér az utamon,
Ahol a múltba elveszett boldogságomat kutatom,
Hiányzik minden szó,minden érintés és mosoly,
Elengedtelek,de így a lelkem lett újra fogoly.
Bocsáss meg mindenért amikor én voltam a hibás,
Nekem csak te kellesz,de számodra majd jön más,
Aki jobban szeret,és mindent megtesz érted,
Hogy meg szebbe varazsolja az eddigi életed.
Sajnálom,hogy nem kaptad meg,mit az álmaidba láttál,
Sajnálom,hogy nem tudtam megadni mindazt,mire vágytál
Sajnálom,hogy nem enyhítettem a fájdalmaidat,
S,hogy megbántottalak a saját hibáim miatt.
Régen közel voltál,de most úgy érzem,messze jársz
Szivembol remélem,hogy a boldogságodra rátalálsz,
Minden pillanatért köszönet,s ha úgy hozza az élet
Talán valahol,valamikor újra láthatlak tégedet !
Minden tettem,minden szavam neked szólt,
De kéréseimre már a csend se válaszolt,
Messze jártam tőled,senki sem kísért utamon,
A múltba elveszett boldogságot őrőkké kutatom.
Hulló könnyem simogatja arcomat 
