Közelgő tavasz

Szombat reggel van...

Állok a nyitott ablak előtt,de csak azért,hogy a gyenge februári napsugárral süttessem az arcom,mert látnivalón nem igen akad meg a szemem:csak a lakótelep egy-egy háztetőjébe botlik az alacsonyan szálló kék felleg.
A reggeli napot intenzív fény ragyogja be,az égbolt pedig olyan kék,hogy a közepén az ember szinte  rátalál valami elveszett ártatlanságra...

A rügyfakadás,a madarak vidám csicsergése,a játékos,apró bárányfelhők,melyeket egy lágy szellő kerget...ezek mind a csodás természet ujjá születésének legfontosabb elemei,a tavasz előhírnökei.
Az ablakom alatt már parányi zöld fű termett,a gyönge csemeték is életre keltek,duzzadnak a nedvességtől,még lombot is hajtottak,hogy az én tüdőmet friss oxigénnel táplálják.
Olyan ez,úgy érzem olyan mintha a tavasz így kedveskedne nekem...

Nyitva hagyom az ablakot, élvezem a beáramló friss levegő kedves simogatását...

Mélyet szippantok a levegőben úszó,megelevenedő város üde illatából és tudom:a tavasz gyors léptekkel közeledik a főváros felé...

Tweet