Egyedül

Egyedül sétálok a sáros utcákon

Esős,őszi,szomorkás délutánon.

Magam vagyok a néma csendben

Senki nincs ki rajtam segítsen.

A vad szél felborzólja fejemet

S hideg rázza átázott testemet.

Üres tekintetem a semmibe mered

Nem akarom tovább ezt az életet!

Kopár fa alatt megállok pihenni

Bánatomban pár könnyet ejteni.

Az elsárgult leveleket tépi a szél

Magányos a fa is,de ő nem fél.

Vastag kötél lóg az egyik fa ágon

Talán rajta elmúlik a bánatom?!

A kötélen lógva bucsúzok e világtól

Örökre szabadúlva a szomorúságtól.

Tweet

FEDÉL NÉLKŰL !

A modern társadalom rémálma a hajléktalanság... Hajléktalan mindenütt van...az utcákon szinte mindenhol hajléktalanok hevernek. Az emberek nagy része elítéli,megveti,kineveti őket...elmegyünk mellettük,és az ítéletünk önmagunkban annyi,hogy biztos a saját hibájából került az utcára. Lehet,természetesen ilyen is van,de nem mindig ez az oka. Nyakig benne vagyunk ebbe a gazdasági válság dologba,s emiatt emberek ezrei veszítik el a munkájukat. Ha nincs munka nem lesz pénz se és ha nincs pénz,nincs miből fizetni a számlákat se,ezért házat,autót elárvereznek... Ilyen helyzetben az ember nem tud hova menni...az utcára kerűl,s az út pora lesz társa magányos,szomorú sorsában. Lehet elveszti gyerekeit,családját...de főleg emberi méltóságát,mert vadállatként kell megvédje kevés értékét,ruháit,de főleg őnmagát hisz az utca veszélyes! Talán egy sikeres ember volt,talán becsületes és vicces,mindig a társaság középpontja,de ahogy az utcára kerül,bármerre mehet,nem lát már kiutat... Nem fogadják el sehol,nem engedik,hogy dolgozzon s bármit tesz az mind rossz. Télen fázik,nyáron melege van...este a padon vagy a hideg földön,az ég alatt alszik. Ha esik az eső elázik...ha hull a hó megfagyhat...ha tűz a nap napszúrást kaphat...és igen,sokan elmennek mellettük,és senkit nem érdekli sorsuk. Nem gondolnak arra,hogy ők is dolgoztak valamikor,volt lakásuk,volt hol aludniuk... Nem lehet tudni,hogy mit hoz a jövő... Talán te is az utcára kerülhetsz, mert a sors kiszámithatatlan...erre is számítani kell... sajnos. De mit érne a világ nehézségek nélkül? Vannak nehézségek,amikkel a világ sem ér már semmit,tehát az életünk sem... Ezért ha látsz egy hajléktalant,akkor gondolj ebbe bele:Ő is csak egy ember ki érez,figyel,s mindig remél csak nincs hova mennie,s nem figyel rá senki. Neked van hová éjjel lehajtsad fejedet??? Pár percig képzeld magad a helyébe...s ha majd nyáron az árnyékban,hűsítő jeges-limonádét iszol,akkor talán valaki épp akkor a napszúrás okozta láztól végleg elhagyta az élők sorát...vagy a téli fagyban,amikor éppen a radiátor mellett egy karácsonyi filmet néztek a családoddal,betakarózva,forró teát szürcsöltők...ezalatt más talán az ablakod alatt fagyoskodik,vagy épp meghal,mert megfagyott. Belátom eddig én is ítélkezően tekintettem a hajléktalan emberre...nem tudtam milyen nehéz sorsuk van. De ma már tudom mit jelent fedél nélkül,az utcán,aluljárokban,kemény padon aludni...s bánom hogy meggondolatlanul ítélkeztem embertársaim felett...mert most én is kőzéjük tartozom! Inkább ne itélkezzünk mások felett...s fogadjuk el a sorsunkat...s mindig reménykedve tekintsünk a jövő fele! Tweet

Részlet a "SORSOM" naplomból...(2.)

Reggel fél 6 van,s nemrég ébredtem,s mivel eléggé hüvös van nem tudok visszaaludni.
Lassacskán kezd elöbújni a nap is...körülöttem csend van,csak a távolban egy mentő rikoltó szirenája hallatszik...de a város még alszik.
A tegnaptól maradott kis kávét kortyolgatom,s közbe eszembe jut,hogy már rég nem írogattam,így hát gondolataimba merülve írni kezdek...
Lassan elmúlt egy hónap,hogy elhagytam hazámat,szülövárosomat,szobámat,szüleimet,családomat s egyetlen jó barátomat...
Messze vagyok tőlletek,az élet elsodort,de a szívem még mindig hiányol titeket...
Lehet egyszer egy nap talán minden másképp lesz...de addig probálok alkalmazkodni az új életemhez...s mindent meg kell tegyek,hogy túléljem ezt a helyzetet.
Elsősorban le kell küzdjem naivitásom,félelmeimet,a gyávaságomat...,hogy emelt fővel szembeszálljak az élet nehézségeivel.
Nem tudom mit rejteget még számomra a jövő...,de azt tudom,hogy változtatnom kellett az eddigi életemen...,így hát most itt vagyok egyedül a nagyvilágban...távol a múlt emlékeitől.
Nem kérem hogy megértsetek...csak azt,hogy ne ítélkezzetek.
Sok mindent még nem értek...és sokat még nem tudok...rengeteg kérdésem van mire még nem kaptam meg a vállaszt...de reménykedem!
Az ember sokat téved,hisz ez emberi dolog...s míg élünk a saját hibáinkból tanulunk,mindig valami újat...
Könnyű másokat hibáztatni,saját hibáink miatt...de előbb önmagunkat kéne elemezni,s feltenni a kérdést:Vajon nem én tévedtem?
Talán sokan nem értik mire utalok...de szüleim talán megértenék...
...Sajnálom,hogy így sikerült ez a dolog...
Nem akartam senkit se megbántani...s nem kell értem aggódni...talán így jobb lesz majd...
Úgyis elfelejttek...s az élet megy tovább nélkülem is...csak külőn útakon járunk ezután! Tweet

Részlet a "SORSOM" naplomból

Szombat reggel van...a madarak vidám csicsergése,meg a város távoli zaja ébreszt fel álmombol... Megébredek,s elgondolkodva üldögélek...nem tudom mit hoz a holnap...s nem tudom még mi lesz ma... A gondolatok csak úgy rohangálnak,még álmos fejemben... Arra gondolok,hogy még mindig nem jo...csak egyre roszabb az életem. Néha van egy kis örömöm...de aztán újra rám talál a szomorúság... Most sem tudom mi van velem...csak érzem hogy erőre van szükségem... Erőre,s bátorságra...hogy tudjak élni egy új életet. Gondolataim elkalandoztak...vissza a múltba. Elindultam egy új,jobb élet felé,tele reményekkel,álmokkal... Éreztem hogy kell ez a változás az életembe,igy hát szinte semmi nélkül elindultam... A saját dőntésem volt...megtörtént minek tőrténnie kellett...mert eddig boldogtalan voltam... ...........(Folytatom)

Tweet