Mi a magyar most?

A vers ereje abban rejlik, hogy jól tükrözi a jelen kórképét.
Szomorú, hogy nem lehet jelenleg szebb képet festeni a magyar társadalomról...
A diagnózis megvan, most már csak gyógyulnunk kellene!
Sajnos kiutat nem látok, de vajon talán nincs is?

Mi a magyar most? 
Halvány lehetőség,
Álcázott derű két könnycsepp között,
Rettegett jövő,
Zaklatott jelen,
Istent elhagyó
Istenfélelem.
Nem hasznosuló hitelek világa,
Elspórolt bársony, jelzálog, daróc,
Szomorú bohóc. 

Mi a magyar most?
Foszló hagyomány,
Elhülyülő, közömbös ifjúság,
Ócska fatányér,
Koszos poharak,
Trágárság mélyén haldokló szavak.
Bezárt üzemek haldokló hona,
Nincs már tán se kenyere, se bora,
Szégyenkaloda.

Mi a magyar most?
Kifosztott akol,
Egy rész zsákmánnyal mulat valahol,
A többi lakol.
Vagy itt gyűjt haragot, sokat,
Vagy külföldön cinkosokat
Toboroz.
 Jobbról banda, Balról banda,
Sanda, Randa, Propaganda;
Jobbról csapnak, balról csapnak,
Ordas szavak viaskodnak.
És a tettek? Elmaradnak.

Mi a magyar most?
Süket párbeszéd,
Néhány bősz kofa
Perpatvara.
Vén istálló, Rég oda már a ló,
S még mindig akad rabolni való...
Élők halott jövőt várnak,
A holtak munkába állnak,
S munkahelyet nem találnak. 

Mi a magyar most?
Penészes kalács,
Kivágott gyümölcsfa, gazos fenyér,
S egyre kevesebb Kenyér.
Aki most itt pesszimista,
Dőre,
Sebaj, úgyis rosszabb lesz Jövőre;
Kevesebb jut megint egy-egy főre,
Drágább lesz a kutya bőre,
Szőre.

A haza nem régi várak,
Dohosodó jelképtárak
Mélyén fekvő ereklye,
S nem is kiárulni való,
Külföld-váró, rossz nyaraló;
Hanem a hazánk.
Mi nem fogunk már nyugdíjba vonulni,
Munka közben fogunk
Olcsón
Meghalni; 

De gyermekeinken, 
Jövőn,
Nincs tovább mit Spórolni.
Hallja meg a széllel bélelt elméjű Politika:
Ez nem puszta kritika,
A szó kevés,
Akkor jöhet számvetés,
Ha már van megélhetés.
Harminc éve számlafrászban,
Rossz kölcsön terhelte házban
Él már a magyar,
S, aki jót akar,
Vegye észre, 
Mi most A magyar. 

Pete László Miklós

Unalom

Az utca kihalt, elkerült az álom
Álmatlanul forgolódok az ágyon
Az órák hosszú perceit számolom
Aludni még sem tudok, gondolkodom.
Az eső is esik, nem tudom minek
Megöl az unalom, mondd meg mit tegyek?

Rajtam kívül, van még valaki ébren ilyenkor?? :)
Szerintem egyre többen vesznek el a hétköznapi körülmélnyekben, és sajnos észre sem veszik milyen boldog is ez a keserű élet.Nem örülnek az esőnek, nem örülnek a felkelő napnak, vagy ha a szembejövő idegen éppen rájuk mosolyog! :(

Füstmentes napok

13 év dohányzás útán,leteszem a bagót,most szívtam el az utolsó cigimet.:D Füstmentes napokat kívánok mindenkinek!

Álmos város

Sepri az utcákat az éjféli szél, Álmosan pislákol a magányos tér. Halovány árnyakat szülnek a lámpák, Földre lapulva szundítanak a járdák. Síri csendbe takarózik a ház fala Fekete köntösébe bújt az éjszaka Bóbiskol a szóbám is, poros ablakán Ezüst Hold fénye bájosan mosolyog rám.
 

All rights reserved