"Örömmel értesítem, hogy a BMSZKI és a Menhely Alapítvány által kiírt művészeti pályázaton, április hónapban a "Tavaszi szél" c. írása második díjat kapott."
Boros Györgyi - Budapest, 2010. május 19.
Forró szél támadt a Földközi tenger felől...
Kellemesen megcsiklandozta a Cipruson napozó turisták hátát,átfújt Krétán,ahol beletúrt a görögök fekete fürtjeibe,aztán kedvesen simogatta a rómaiak vállát,majd zágrábi fiatalokkal incselkedve bezúdult Budapestre.
Tegnap még a sötét,hideg utcákon,ha nagyot sóhajtottak az emberek,leheletük felhőként úszott hosszan utánuk,de mára kristálytiszta lett a levegő.
Minden résből,repedésből kipárolog a tél,s mindenhonnan érezhető szikra pattan,bizsergető energia árad.
Én is úgy ébredek,mint gyermekkoromban,mintha a meleg,szerető,anyai kéz simított volna végig a homlokomon...
Szinte szilánkokra hasadt az ablaküveg,amint betört a szobába az éles napfény,hogy arcomon nyugodtan megpihenjen.
Ahogy szememről felszállt az álmosság,mint valami köd,jó nagyot nyújtózkodok az ágyban,és az egész testem megfeszül,megremeg a langyos áradástól ami elönti lelkemet.
Megjött a tavasz !21 fokot mutat a hőmérő...
Apró,kék felhőkkel kergetőzik a tavaszi szél,a távolból madarak lágy csicsergése hallatszik,s a lázba jött emberek kitárják házaik ablakát,hogy velem együtt élvezzék a rügyező fák bódító mámorba ringató illatát...
A parton is végignyargal a perzselő szél,vetkőzteti az embereket.
A parkok padjai elzsúfolódtak,a teraszok megteltek,s mindenfelől az emberek nevetését,jókedvét,és elevenségét lehet látni,hallani...
Úgy tűnik,hogy ez a legszebb tavasz,amit idáig átéltem,mivel nem számítottam rá.
Olyan hirtelen és meglepetésszerűen történt az egész...
Egyetlen tavasz sem volt még ennyire illatos és a szél sem volt még soha ilyen pezsdítő.
Annyi fényt,színt,virágot és madarat hozott ez a tavasz...
A parton,gondolataimba merülve,úgy tekintek körbe,a tájra ami engem körülvesz,a valóságra mintha először látnám.
A szemem előtt a csodálatos természet újjászületik a maga varázslatos erejével...
Még órákon át hallgattam a Duna vízének ritmikus csobbanását,mint valami csodás költeményt,s későre járt amikor lassan elindultam haza.
Már minden mozdulatlan volt és csendes,a park kihalt.
A hold mintha csepegett volna,teljesen elárasztotta az éjszakát.
Hazaérve még órákon át hiába forgolódtam az ágyamban,nem tudtam elaludni.
A már rég várt tavasz érkezésének öröme pezsgett a véremben...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése