Ti gonosz emberek,szeretnétek a lelkembe furakodni és elvenni tőlem az egyetlent ami még éltet,a reményt!
Szeretnétek elhitetni velem,hogy itt már nincs jövő,hogy létem elérte a korlátokat,és most már innen csak a mélybe zuhanhatok...
A hétköznapjaimban csupa hihetetlen komor színekkel,és csak kevés logikával találkozok,az emberek nagy része inkább részeg tivornyáiban éli túl a napjait.
A félőrült,egymás torkának eső,hazug politikusok,a puszta létükért küzdő,porba süllyedt,szerencsétlen hajléktalanok,és a holnaptól félő,megriadt munkások vajon tudják,hogy mint léha gyermekek,mindent eltékozolva,már a "tarisznya" alján kotorászunk?
Látom a lepusztult,szemét hegyektől árnyékos fővárost ahol már mindent elrontottak,s szinte nincs tovább...
Nemcsak mint ember,hanem mint nemzet is,vajon tényleg már csak a végnapjainkat éljük?
Ez várna ránk?
Valóban feléltük volna a mát és a holnapot?
Vajon tényleg,e lét vergődő szenvedéséből az egyetlen megváltás,a világ teátrális pusztulása,egy hatalmas tűz,mely tőlünk emberektől fertőtleníti meg a szent,magyar földet?
Tweet
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése