Hatalmas Isten, égi Atyám!
Tehozzád fordulok, mert csak te vagy egyedüli reményem.
A sötétség egyre mélyebbre húz le engem, és azt hiszem eltévedtem.
Valahol, valamikor letértem fényes ösvényedről, s azóta is szüntelen bolyongok, céltalanul kóborlok egy idegen ország poros útjain.
Most, amikor felragyognak csillagjaid, és meggyúlnak a város fényei, a lelkem is fellángol, mert érzem, hogy Te itt vagy velem!
Imára nyílik ajkam, és fohászkodok előbb anyámért, melynek áldott méhe szült, táplált.
Légy oltalmazója kedves szüleimnek, kik otthont adtak nekem, és add, hogy ők legyenek jelképei az igazi, boldog életnek.
A mélységből kiáltok hozzád: világosíts meg, mutass kiutat a mélyből és engedd, hogy megtaláljam életem célját!
Kérlek, nyisd fel szemeimet, hogy megláthassam a tiszta utat, s nyisd meg elmém, hogy tudjam, miként járjak ezen az úton.
Vezéreld cselekedeteimet és vigyázz lépteimre, mert én is hozzád tartozok, akár a levél, mely az élő ágba kapaszkodik, hogy általa éljen és azt éltesse.
Lobbantsd lángra újra lelkemben a szeretet tüzét, és erősítsd meg hitemet, hogy megújult erővel szolgálhassak kegyes akaratodnak.
Költözz be szívembe, hogy többé ne veszítsem el a reményt, és mindörökre megmaradjon a szeretet, ami mindent éltet.
Ámen.
Tweet
