Szeretlek...

Hiába szeretsz mást, s ő is akar téged. 

Nem merem elhinni a puszta tényeket, 

Szeretlek, egyszerűen csak szeretlek én. 

Talán egyszer újra elindulsz felém...

Hogy engem fogsz szeretni, sose ígérd.

Szeretlek akkor is, ha már nincs miért.

Hát kívánom, legyen meg a te akaratod,

De úgy érzem, ebbe én belehalok.

Itt állok a gödör szélén, tehetetlenül, sírva

Ne engedj szerelmem, idő előtt a sírba! 

Nem tudtam megadni, amit kellett volna...

Érthetetlen számomra, miért hiányzol annyira.

Játszodtam veled a reggeli nap sugarában,

S te mosolyogva húztál vissza az ágyba.

Holnaptól én csak neked akarok élni,

S a bizonytalan jövötől már nem félni! 

Szeress vigyázva, ne a lelkemet megbántva. 

Szeress, mert könny lesz egyszer az ára. 

Jó voltam bohócodnak, de akarom újra,

Hogy jussunk a semmiből a mindenen túlra. 

Mindez sajnos, csak hiú ábránd, az is marad.

Szívemhez közel még, de oly távol vagy...
Messze vagy, s legyek bárhol, még Szeretlek,

Minden éjjel álmaimban téged kereslek.

A csendes magány is szívembe költözik 

S halkan, neved suttogom reggelig...

Amikor feltűnnek végre a hajnali fények

Fáradt testemből lassan kipárolog az élet.

Tweet