"...a BMSZKI és a Menhely Alapítvány művészeti pályázatán október hónapban A boldogság c. írása harmadik díjat kapott."(Boros Györgyi-Budapest,2009.nov.19.)Egy nappal a szűletésnapom útán ízlelgettem számban a félbenhagyott mondatokat,a ki nem mondott szavakat,s úgy tünik mintha csak tegnap kezdtem volna el az életemet...
Egyedül vagyok...a szobámat őrjítő sőtétség és csend tölti be.
Érzem a magány torz vigyorát egész létemben...
Gondolataim elkalandoznak,s elkezdem kisöpörni emlékeim közül az álmatlan éjszakákat,a halk sóhajokat,a hangos kiáltásokat,melyekkel hívtalak...
Ma már el akarom hinni,hogy talán holnap betoppansz végre az életembe,TE a rég várt Boldogság,ezért nyitva hagyom az ajtót,és úgy teszek mintha nem is érezném a hideget,a közelgő telet...
Ma úgy teszek,mintha nem is lennél olyan távol...
Csendes mosolyba öltözöm és remélem,csak én hallom a szívem őrült ritmusát...
Ha most belépnél,tárt szívem ajtaján,elhinném,hogy őszinte a mosolyod,hiszen te sosem hazudnál.
Elhinném,hogy már nem fáj semmi,és hogy újra van célom,van újra friss levegőm,hogy éljek...
Csendben ülnék melletted,hallgatnálak,csukott szemmel szívnám magamba a még soha nem érzett illatod,talán még az idő kerekét is megállítanám s a pillanatot fénylő drágakőbe zárnám,hogy örökre legyél ékszerem...
A telefon hirtelen megcsőrren,én ősszerezzenek...
Belepillantok a tükörbe,nem is veszem észre,hogy több ráncot varrt arcomra a várakozás,több szálat festett fehérre hajamban az idő...
Eljátszom az előbbi gondolataimmal,de a levegő egyre hűvősebb...gyors léptekkel kőzeledik a tél.
Mosolyruhám levetem,szívem is visszatér a megszokott ritmusához...
Az ajtót lassan,szomorúan becsukom,már nem melegít át a képzelet...!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése