Egyedul...

Oly nehez mindig egyedul lenni Valakit mindig hiaba keresni. Valakire varni,aki kesik eljonni Ki tudna igazan,szivebol szeretni. Minden nap gyaszolva a multat Lassan elfelejtem az almaimat, Szivemet betolti egeszen a banat, S mosolyogva halalra kinozgat. Konnyeimmel ontozom az elhervadt viragot, Es sehogysem ertem meg ezt a vilagot Csak latom azt,hogy senkit se erdekel Mi tortenik egy maganyos emberrel. Barhogy is probalok remenyeket fuzni Nem tudok mar a jovoben megbizni, S elveszett hittel szomoruan kullogok Az elet utjan egyre csak megbotlok. Sotet,hideg ejszakan neha viszapillantok De nyomomban csak szenvedest latok. S hiaba keresem-kutatom a boldogsagot Lelkemben mast nem is igen talalok Mind csak szomorusagot es banatot. Artatlan gyerekek,es gonosz felnottek Melettuk csendben tovabb megyek Mert a szivemben sokszor ugy erzem Mintha szamukra nem is letezem. Ha valaki megkerdezi:Mi a banatod? En inkabb mindent elhallgatok, S kenyszerbol mosolyogni probalok De halkan csak ennyit mondok: -En is boldog vagyok ! Banom,hogy rosszutra tertem Megis neha ojan az erzesem, Hogy mast nem is tehettem S hiaba,hogy oszinten szerettem Ugy sem maradott senki velem, S mintha bekotott szemmel, Az osztoneim vezettek engem De csak sotetsegben elhettem. Csalodtam eleget,hogy boldog lehessek Gyuloltem is sokat,hogy ujbol szeressek Megtanultam kacagni,sirni es remelni De a fajdalmat nem tudom elfelejteni.Eluzom a maganyt,megtanulok szeretni Elengedem a banatot,s probalok hinni Kitarom szivemet es fogok remelni Letorlom konyeim,s elfelejtek sirni. De akkor igy boldogan fogok elni ? *by Sz@by-X Tweet