Elvesztem,s hiába kereslek,sehol se talállak,
Eltévedtem egy úton,amin már sok ideje járok,
Hisz nincs sehol híd hozzád,csak végtelen árok.
Erzem,hogy hiába várok,a szavak nem segítenek,
Messze járok tőled s nap,mint nap elveszítelek,
Pedig kitartó voltam,de az élet földre lökött,
Most már nem találok kiutat a sötétítők mögött.
Sokszor elindulok feléd,de nem tudom,hogy vársz még,
Számít e az,neked,hogy vajon holnap meglátsz e még?
Vagy feledésbe merültem,mint az éj,ha a nap felkel,
S azt hogy,Szeretlek talán másnak súgod majd reggel
Messze járok tőled,senki nem kísér az utamon,
Ahol a múltba elveszett boldogságomat kutatom,
Hiányzik minden szó,minden érintés és mosoly,
Elengedlek,de így a lelkem lessz újra fogoly.
Minden vágyam,minden szavam csak neked szól,
De a kéréseimre most már a csend se válaszol,
Csak egy sötét út van előttem,hazugságok mögé bújva
Messze jársz már,de egyszer talán rád találok újra.
Magányosan állok egy mély,sötét szakadék szélén,
Becsukom a szemeimet és nem értem,hogy miért én,
Hogy miért tévedtem és miért lett csak egy emlék,
Ő,akiért feltételek nélkül bármit megtennék.
Nincs már velem,de a hangját hallom bármerre vagyok,
Rá gondolok és a felhők mögül a nap,újra felragyog,
Megváltozik a világ,hogyha hallom,vagy láthatom,
De Ő már messze jár,s nincs,ki enyhítse a bánatom.
Miért van tele hiánnyal a világom,ha nincsen itt?
Mi ez az érzés,ami minden kis fájdalmat felnagyít?
Miért kínoz úgy az álom,mikor reggel nem találom?
Tévedtem,de sajnos tudom,Őt most már hiába várom.
Túl sötét lett a nappal,de sötét az este is,
A valóság túl szomorú,az álomvilág meg hamis
Elfutnék az emlékek elől,de nincsen hova,
Hisz Ő az,akit nem fogok elfelejteni soha.
Messze járok tőled,senki nem kísér az utamon,
Ahol a múltba elveszett boldogságomat kutatom,
Hiányzik minden szó,minden érintés és mosoly,
Elengedtelek,de így a lelkem lett újra fogoly.
Bocsáss meg mindenért amikor én voltam a hibás,
Nekem csak te kellesz,de számodra majd jön más,
Aki jobban szeret,és mindent megtesz érted,
Hogy meg szebbe varazsolja az eddigi életed.
Sajnálom,hogy nem kaptad meg,mit az álmaidba láttál,
Sajnálom,hogy nem tudtam megadni mindazt,mire vágytál
Sajnálom,hogy nem enyhítettem a fájdalmaidat,
S,hogy megbántottalak a saját hibáim miatt.
Régen közel voltál,de most úgy érzem,messze jársz
Szivembol remélem,hogy a boldogságodra rátalálsz,
Minden pillanatért köszönet,s ha úgy hozza az élet
Talán valahol,valamikor újra láthatlak tégedet !
Minden tettem,minden szavam neked szólt,
De kéréseimre már a csend se válaszolt,
Messze jártam tőled,senki sem kísért utamon,
A múltba elveszett boldogságot őrőkké kutatom.
You will be always in our memories!
~God rest you in peace !!!~
*by Sz@by-X
Reggel mikor almosan ebredez a nap Varom,hogy ujra hallhassam hangodat A napok telnek,s eltet az a gondolat Hogy hamarosan karomba tarthatlak. 
*by Sz@by-X 
A holdfényes éjszaka ezer éves álma 
TE vagy az,ki kellene nekem Hogy megvaltoztasd az eletem Ki lassan meghoditja a szivem Es itt vagy mindig mellettem. 
*by Sz@by-X
Tweet
Kérlek segíts,körülöttem mindenhol csak árnyak
by Sz@by-X
Tweet
Oly nehez mindig egyedul lenni
Valakit mindig hiaba keresni.
Valakire varni,aki kesik eljonni
Ki tudna igazan,szivebol szeretni.
Minden nap gyaszolva a multat
Lassan elfelejtem az almaimat,
Szivemet betolti egeszen a banat,
S mosolyogva halalra kinozgat.
Konnyeimmel ontozom az elhervadt viragot,
Es sehogysem ertem meg ezt a vilagot
Csak latom azt,hogy senkit se erdekel
Mi tortenik egy maganyos emberrel.
Barhogy is probalok remenyeket fuzni
Nem tudok mar a jovoben megbizni,
S elveszett hittel szomoruan kullogok
Az elet utjan egyre csak megbotlok.
Sotet,hideg ejszakan neha viszapillantok
De nyomomban csak szenvedest latok.
S hiaba keresem-kutatom a boldogsagot
Lelkemben mast nem is igen talalok
Mind csak szomorusagot es banatot.
Artatlan gyerekek,es gonosz felnottek
Melettuk csendben tovabb megyek
Mert a szivemben sokszor ugy erzem
Mintha szamukra nem is letezem.
Ha valaki megkerdezi:Mi a banatod?
En inkabb mindent elhallgatok,
S kenyszerbol mosolyogni probalok
De halkan csak ennyit mondok:
Eluzom a maganyt,megtanulok szeretni
Elengedem a banatot,s probalok hinni
Kitarom szivemet es fogok remelni
Letorlom konyeim,s elfelejtek sirni.
De akkor igy boldogan fogok elni ?
*by Sz@by-X
Tweet
A nice person,who needs me
With me beside feels free.
Someone who is pleasant
Could be a good friend
Someone who is patient
To stay,till the end.
Someone who is daring
Who's warm and caring
Someone who knows my fears
And wipe my bitter tears
Someone whose tenderness
Will vanish the sad years.
I reach my hand out in the cold
But I never find this hand to hold.
When night has fallen,i keep dreaming,
And my empty heart is still beliving,
That happiness will come my way.
Won't have to wait another day.
*by Sz@by-X
I was lost and so alone,
I wonder why i still stay here in this town 
