Taníts meg !

Már azt hittem, hogy megállt az idő, de végre itt vagy Tavasz!

Még a válladon hordod a tél árnyait, de tudom, a téli dekorációt, egy pillanat alatt megváltoztatod.

Kérlek, vigyél magaddal az ismeretlenbe amikor új világot rajzolsz nekünk!

Néha kissé szentimentálissá válok...

Jobban mondva az egyre melegebb éjszakák mély nyomokat hagynak testemen: a tavaszi szerelem illata teljesen ébren tart, s az arany hold hatására, lépteim nem fáradnak el vágyaim koregráfiájában, a hajnalt várva akár az igazi ideált.

Taníts meg ébredni a reggeli sugárral és engedd, hogy a felkelő napot nézzem!

A puha, bolyhos felhők színes képet festenek a levegőben...

Már olyan szép a rét is, zöldül a fű, rügyeznek a fák, játszanak a mókusok, énekelnek a madarak, és a szél is mind kellemesebben simogat.

Taníts meg érezni a tavasz csodás illatát!

Taníts, hogy halljam szívverésed dobbanásának hangját, amint épp felém szaladsz...!

Tanítsd meg a Világot, az Életet egy nap alatt megélni, akár a pillangók, hogy tudjak repülni, elrepülni ebből a képzeletbeli ketrecből, melyben évek óta fogva tartasz, ha a narancssárga naplemente a városra elhozza az éjjelt.

Tweet