A nap lelkesen siet nyugat felé, mind aki jól végezte dolgát.
A házak is sötétbe öltöznek a szél cibálta fák között, közben szürke felhők kergetőznek a sápadt hold előtt.
Az egyszerre felvillanó lámpák csillogó fényétől aranysárgává szépül az utca.
Az aszfaltra, melyen hazafelé ballagok, barátságtalan köd költözik.
A szobámba érve elnyúlok a kényelmes bőrfotelon, de nem merek gondolataimba merülni, inkább csak olvasok.
Szívem dobbanásának ritmusára hirtelen vadul hullámzó tengeren, erős viharral dacoló bárkában lebegek...
Megijedve, dermedten ülök és körbe tekintek, vajon valóban ébren vagyok-e.
A szoba közepén a csillár részeges módra, jobbra-balra dülöngél, az öreg szekrény is recseg-ropog, s közben az ajtó fülbemászó, nyöszörgő hangot ad ki.
Az ablakok zörgése táncra invitálja a szoba dekorációit és a gravitáció hatására a falióra is a padlóra siet.
Rémülten bámulom az életre kelt szobát s nem értem mi történik, képtelen vagyok felfogni az eseményeket.
-Földrengés, földrengés - hallom a házból menekülő, emberek eszeveszett kiáltásait...
Futni, rohanni, elmenekülni szeretnék én is, de nem tudok, egyszerűen mintha a földbe gyökerezett volna a lábam.
A mozgó talajból morajlás forr elő, s ijesztő hangulata a lelkembe mászik, kiráz a hideg.
Ekkor a rémülettől, vagy magam sem tudom mitől, de elsírom magam és behunyt szemmel várom az elkövetkezendő véget, ugyanis szentül hittem, hogy meghalok.
Még zokogok, amikor a körülöttem mocorgó tárgyak elcsendesülnek, a hangok hirtelen elnémulnak, és minden olyan mind azelőtt volt.
Lassan én is megnyugszok s rájövök milyen hatalmas ereje van a természetnek, most megmutatta magát.
Megjegyzés:
2011.január 29.-én, este 18.41-kor a Richter skála szerinti, 4,8 magnitúdójú földrengés volt Oroszlánynál, de a földmozgás jól érzékelhető volt Budapesten is.
Tweet
