Valóság vagy képzelet?!

Fellebben a függöny, én bizonytalanul lépek fel a színpadra.

Körülöttem csupa álarcos emberek mulatnak.
Hirtelen arcomhoz kapom a kezem, s érzem, hogy rajtam is álarc van.
Körbenézek: mindenhol vakító reflektorfény...
A mennyezet csupa dísz, kristály csillárok lógnak, minden olyan csodás, minden fénylik, a háttérben pedig kellemes zene szól.
Engemet is elragad a bál bódító hangulata.
Nézem ezt a sok embert, ahogy kényszerből egymásra mosolyognak, s folyamatosan párt cserélve táncolnak, önfeledten mulatoznak.
Mindenki álarcot visel, senki sem az igazi arcát mutatja...
Pompás kosztümök, drága ékszerek, s díszes maszkok mögé rejtik az igazi értéket: a lelket.
Nem érdekli őket a belső világ, csak a sok elbűvölő hazugság, a színes illúzió.
Nem tudom, hogy a hideg pezsgő, a vörösbor, az erős szivarfüst, vagy a drága parfümök illata miatt, de hirtelen szédülni kezdek, gyomrom görcsbe rándul, szívem is hevesebben ver.
Torkomat megtámadja egy keserű érzés, hányás kerülget, undorítónak találom a látványt...

Körbenézek, s nem tudom elhinni, hogy hová kerültem.
Kívül a pompa, de alatta nincs semmi, csak hidegség és így a drágakövek is csak üresen csillognak.
Vajon a teremben már mindenki részeg, vagy mindenki olyan ostoba, hogy nem látja ezt?
Hol van az értelem, hol van a szeretet, hol van az igaz való?

A szemem könnyes...elegem van már ebből a mocsokból!
Megrémülve menekülni akarok, próbálok elfutni!  

Rohanok a függöny mögé, ahonnan jöttem, kerülgetve az üres fényűzőket.
Körülnézek, de nem látok sokat, mert sötét van, mégis boldogság tölt el...
Megszokja szemem a sötétet, akkor látom csak, hogy a szobámba vagyok, ami egyszerű és sötét...nincs itt zene, se tánc. 
Mélyeket lélegzek, lassan megnyugszok. 
Hátamat a hideg falnak döntöm és mosolygok. 
Rájövök, hogy ez nem színház és nem is bál, hanem csak egy rossz álom volt, amilyen az élet is maga!

Tweet

A jövő városa?!

Ma, a kb. 5,8 millió eurós, EU-s támogatás által 2010-ben felújított tordai sóbányába kirándultam.

A tordai sóbánya különleges, az erdélyi sóbányászat történetének valódi múzeuma.
1690-ben három harang alakú, süvegbányát nyitottak a domb tetejéről, ezekben fejtették a kősót a XIX. század elejéig.

1854-ben a bánya bezárással fenyegetett, amikor Balázs Emil tervei szerint készített alagutat úgy építették meg, hogy onnan síneken csillékben, lehessen szállítani a sót. 

Ez a nagyszerű bányászati megoldás még 80 évre új lendületet adott a tordai sóbányászatnak, de végül a termelést megszüntették.
A sóbánya 1932-ben történt bezárása után feledésbe merült a második világháború idejéig.

Ekkor újra megnyitották bejáratait, s a város lakossága itt keresett menedéket a légi támadások elől.

1950-1992 között a Ferenc József galéria első 500 métere sajtfélék tárolására, érlelésére szolgált.

A bánya 1992-ben került Torda és Erdély turisztikai látványosságai közé, ekkor nyitották meg hivatalosan a nagyközönség számára.

Az év folyamán a sóbánya hőmérséklete 10-12 ºC, a relatív nedvesség 75-80%.

A sóbánya levegőjének magas páratartalma, egyenletes hőfoka, abszolút kórokozó és pormentessége, gyógyító hatással van a légzőszervi megbetegedésekre. 

A sóbánya fakapuján belépve egy 920 m hosszúságú, inkább pincéhez hasonlító alagútba, a Ferenc József galériába jutunk, ez a fővágat, a szállító alagút.

A vágat 526m hosszan földben halad s amikor beérkezik a sótelepbe, az alagút megváltozik, a patkó alakról, négyszög keresztmetszetűre. 
A hang csengése is megváltozik: a kemény, sima sófelületekről a hang élesebben verődik vissza.

A vágatban valamikor kis nyomtávú bányavasút volt beépítve, ezeken vontatták ki a sóval megrakott csilléket.

 

A bányában befelé haladva a galéria jobbra eltér, és egy mellékfolyosó vezet a II.József aknához.

 

Itt két terasz van kialakítva, fakorláttal lezárva - ez a visszhangok terme, melyet a harang alakú bánya kupolarészébe vágtak.

A sötét fejtési üregbe kiáltott szót 7-12 szeresen halljuk vissza.

A bányában minden fejtési tevékenységet kézi erővel, robbantás nélkül végeztek, s a mai napig láthatók a sófűrészek nyomai a falakon.

Visszatérve a Ferenc József galériába - majd továbbmenve, a bányászok termébe érünk.

A terem közepén egy szép, faragott gerendákból ácsolt lépcső vezet fel és le, a valamikori bányaigazgatósági épületből ezeken a lépcsőkön lehetett a legrövidebb úton lejutni a bányába.

Mivel ezt a járatot szinte kizárólag csak a bánya vezetősége használta, ezért a "gazdagok lépcsője" nevet kapta.

Ezen a lépcsőn leereszkedve, az egy szinttel lentebb található hatalmas teraszról a szintén harang alakú Mária Terézia bányába pillanthatunk le.

A terasszal szemben érdekes jelenség látható: a bánya tetejéből beszivárgó víz kioldotta a sót, a sóval telített víz a bánya falán lefolyva kicsapódott, a só pedig a falon maradt.
Így keletkezett ez a csodaszép "sóvízesés". 

A Mária Terézia bánya mélysége a süveg tetejétől az alján levő sóstóig 90 m, a külszíntől pedig, a bánya alja 112 m mélyen van.

A Mária Terézia bányaüreg teraszáról újabb emeletnyire egy keskeny, fakorláttal védett, függőfolyosón, a Rudolf akna legfelső szintjéről pillanthatunk be az alattunk húzódó szédítően hatalmas térre.

A Rudolf akna hosszúsága 80, szélessége 50, magassága 42 m, felső harmada trapéz alakú, oldalfalai teljesen függőlegesek.

  

13 szintet kell keringve lelépdelni a fenyőfából ácsolt lépcsőházban vagy megvárhatjuk a 7 személyt szállító, csodás látványt nyújtó panorámaliftet.

   

A Rudolf aknából 1857 és 1932 között bányászták a sót.

Majdnem minden emelet magasságában egy-egy évszámot látunk a sófalba vésve.

Ezek jelölik, hogy abban az esztendőben hol volt a bánya alsó szintje.

 

Az akna alján, szinte sújt az üreg nagysága, érezzük, hogy mily kicsiny is az ember, és mégis milyen hatalmas dolgokat alkotott.

Körbenézve, figyelmünket a mennyezeten függő sósztalaktitok vonják magukra.

A beszivárgó talajvíz kioldva a sót, hosszú sócsipkék formájában csapja ki a trapéz alakú tetőn.

A sztalaktitok évente 2-3 cm-el növekednek.

A sósztalaktitok akár a 3 m hosszúságot is elérhetik, de nem tudnak nagyobbra nőni, mert saját súlyuk alatt letörve a mélybe zuhannak, ezért a bánya talpán ez a terület le is van zárva.

Itt, a Rudolf bányában van játszótér, bár, minigolf és kosárlabda pálya, bowling, fűtött székekkel ellátott, 200 férőhelyes amfiteátrum, és az óriáskerék.

Az akna összefüggő teret alkot a Mária Terézia bányával, a bányatalpon korláttal elkerített lelátóról lenézhetünk a Mária Terézia bánya alján lévő sóstóra, ami a felgyűlt bányavizek tárolója.

Itt, a Teréz bányában, kellemes meglepetés várja a turistákat: csónakázni is lehet a kis sziget körül.

Visszatérve a Rudolf akna tetejébe, majd a galérián továbbhaladva újabb terembe, a Gizella bányába érünk.

Ez a bánya a Rudolf akna párja lett volna, de amikor elkezdték a kialakítását, felhagytak a sóbányászattal, így a Gizella bánya befejezetlen maradt.

A Gizella bányánál sajnos véget is ért a sóbánya látogatható része.

A Ferenc József galéria azonban tovább folytatódik és elvezet a harmadik, harang alakú, Szent Antalról elnevezett bányához, melyben még 1862-ben felhagytak a sóbányászattal, mert a bánya 108 m mélységben levő talpán már csak homokkal keveredett sót találtak.

Tweet