Békességben éltek egymás mellett,a lángjuk mindig erőteljesen lobogott.
Ezek a Szeretet,a Hit és a Remény égő lángjai voltak.
Egyszer aztán a Szeretet gyertyájának fénye megingott:
-Az emberek semmibe vesznek,nem is törődnek velem,a Szeretettel.
Nem látják,nem érzik mennyire fontos vagyok,számukra.
Fölösleges égnem.- mondta a gyertya,majd hirtelen elaludt.
Mellette a két gyertya fényesen lángolt tovább,lángjuk ékesen ragyogott a sötétségben.
Másodjára a Hit szólalt meg:
-Az emberek nem törődnek velem se,a Hittel.
Semmiben sem hisznek,nem is tudják mennyire fontos a Hit.
Fölösleges égnem.- mondta,majd társát követve elaludt a Hit gyertyája is.
Egyedül égett hát a remény gyertyája.
Egyedül égett hát a remény gyertyája.
Egy kisgyerek szaladt oda hozzájuk,és megrémülve látta,hogy már csak 1 gyertya ég.
Elkeseredve sírni kezdett.
-De hát nektek örökké égnetek kell !Miért nem égtek ?! - kérdezte zokogva.
-Én még égek,- szólalt meg halkan,alig sutogva a Remény.- És ameddig én lángolok,a lángommal meggyújthatjuk a másik két gyertyát is...
Az ember,ahogy ez a kisgyerek is csak tiszta s Reménnyel tele szivvel gyújthatja ujra lángra a Hitét és a Szeretetét.
Talán egy nap,az emberiség is megtanulja,hogy a Szeretet,a Hit és a Remény mindennél fontosabb ezen a világon !
Tweet



2 megjegyzés:
Szia!
Nagyon szép ez a gyertyás tanmese, köszönöm, hogy olvashattam!
Szebb napokat, és békességet kívánok!
Szeretettel: Gábor
szia ugy meghetott ez a gyertyas h meg el is pityeredtem.
Megjegyzés küldése