skip to main |
skip to sidebar
Az él igazan,ki mindig nevet,
Kinek a szive csupa szeretet,
Kinek lelke az élettől vidám,
S himnuszt zeng az éj hajnalán,
Minden könnyéből virág fakad,
Az élet harcterén győztes marad.
Mindenki tudja,mennyit ér az álma,
De egyet lépj boldogságod irányába!
S meglátod,ha bátran mosolyogsz,
Az élet útján vidaman átrobogsz. 
*by Sz@by-X
Naivan szulettunk mind erre a vilagra,
Az elet megtanit,ne bizz barkibe hiaba
Nincs semmifele utmutato,hogyan elj,
De a tapasztalatod segit,hogy tuleld.
A csalodasok megerositik lelkunket,
Tanulj belole,hogy konnyen elviseld
Szived legyen tele mindig szeretettel,
S megerzed a helyes utat,mit elned kell
Ha tiszta szivvel eled az eletedet
S a felszin alatt latod a lenyeget
Akkor eljon az a pillanat,meglatod
Mikor igaz szerelmedet megtalalod.
Mikor hirtelen egy ajto elotted bezarul
Azt tanacsolom:ezert te ne legy szomoru
Inkabb keress,s lass egy masik ajtot,
Mit a sors most szamodra kinyitott.
*by Sz@by-X
Ma különleges napban volt részem...ma kiderült az igazság.
A Hazudozó megtudta h.minden fáradozása hiába volt!
Na de elkezdem mindjárt az elején... Egyszer volt,hol nem volt valahol a nem is ojan messzi tavolban egy Hazudozo. Ez a Hazudozo abba lelte oromet,hogy lepten nyomon hazudjon,hogy a figyelem kozeppontjaba keruljon...ez a senki igy erezte magat valakinek. Egyszer egy napon a sors ugy hozta,hogy megismerhettem a Hazudozot. Hat bevallom eleinte ojan szepen beszelt,mert ojan jol hazudott...lassan kezdtem hinni neki. De alig kis ido mulva kimutatta a foga feherjet(ami nem is volt ojan feher)...es rajottem: ez egy semmirevalo hazug,aki ugy kelti magara a figyelmet,hogy hazudik,de vegul is bodogtalan me anyit hazudik,hogy a vegen belebonyolodik sajat hazugsagaiba. O azt hitte ojan hulye vagyok,hogy csak ugy az orromtol vezethet a sztupid hazugsagaival,de hat nagyon tevedett...en nem hittem neki egy szavat sem. Teltek a napok,s doltek a hazugsagok...az ido mullot de o meg mindig nem akart igazat mondani,csak folytatta hamis szinjatekat: a veletlen balszerencse minden lepesen utolerte, hirtelen memoria vesztese allt elo,a hivatalok elotte bezartak,a csaladtagok meghalltak,s o sulyos beteg lett,akinek mar keves van hatra s haldoklik! Kivancsi voltam vajon medig kepes elmenni...izgatottan vartam...vajon most mi fog tortenni! S a bolond Hazudozo elvezte hazugsagainak minden percet,s oromet lelte abba,hogy a figyelem most ra iranyul...ezert szerintem kepes lett volna sajat halalat is eljatszani,mocskos szajabol kiaramlo hazugsagokkal. De ennyit tartott a szinjatek...lehullt a lepel s en felfedtem az igazsagot elotte...vagyis hiaba minden hazugsag,nem er mar semmit,mert egy szavat sem hiszem! Most mar legordulhet a fuggony...mert vege az eloadasnak;a Hazudozo ott marad egyedul az elet szinpadan...s majd monologba kezd az uj hazugsagaival,amig nem jon egy masik naiv ember akinek fejet megtomheti semmirevalo,alattomos,elore kitervelt,ocsmany hazugsagaival. Majd mikor elfaradtal a sajat hazugsagaidban,szallj kicsit magadba s gondolkozz...aztan nezz tukorbe s ha latod arcodat pirulni,akko hagyd...mert szegyelheted is magad,mijen semmirevalo ember vagy...aki csak a hazugsagnak el! Most elgondolkodom azon,hogy....VEGE!?!...vagy lesz folytatas?!
Az él igazan,ki mindig nevet,
*by Sz@by-X
Almodnek neked egy olyan szep tajat,
Mejbe,csak szivemen at van a bejarat
Ott a felhok mindig rad mosolyognak
S a fan a madarak csak neked dalolnak.
Almodnek neked hozza egy kek folyot
Melynek a forrasa csak erted csobog.
Ott a parton rozsak nyilnak ki neked
S a lagy tavaszi szello tancolna veled.
Almodnek neked hozza egy olyan eget
Ahol a csillagok csak neked fenylenek,
Ott a hold mindig megvilagitja utadat,
A nap megsimogatja mosolygo arcodat.
Almodnek neked egy ilyen alomvilagot
Hol sohasem hervadnak el a viragok,
Ott a nap is mindig fenyesen ragyog,
S en meg orokre meletted vagyok.
